Századok – 1921-1922
Értekezések - MIKLÓS ÖDÖN: Hop Jakab bécsi holland követ interventiója (1698-1700) 524
» hop jakab bécsi holland követ inter ventlója-533 valóit is, mint a katholikusokat. Kénytelenek azonban kijelenteni, hogy tudomásuk szerint a magyar protestánsokat szabad vaîiâsgyakoriatukban mindenféle módon üldözik, a lelkészeket elkergetik vagy fogságba vetik, iskoláikat és templomaikat confiskálják, jövedelmüket elveszik, az istenitiszteleteket megzavarják, úgy hogy sokan kényszerülnek elhagyni a hazát és a török császár területére menekülni. Kívánják ezért, hogy az üldözésék szűnjenek meg, a kihágások pedig megbüntettessenek s a privilégiumok teljes mértékben megtartassanak. Annál is inkább, mert a Rendek nagy szabadságot engednek a holland katholikusoknak, továbbá az ancyrai püspök is csak a magyar protestánsok érdekében részesült kedvezményben. Hop október 26-án kapta meg a Rendeknek ezt a határozatát és 31-én írja, hogy mindent meg fog tenni e határozat végrehajtására.1 Két hónappal később jelenti Hop, 2 hogy a császár egy bizottságot küldött ki a magyar ügyek, különösen a protestánsok panaszainak megvizsgálására, melynek tagjai Kolonics érsek, Harrach gróf, Stahremberg, Kaunitz és Bucceleni. Az elnöklő Harrachhoz emlékiratot nyújtott be, melyben a Rendek október 15-iki határozata értelmében az üldözések megszüntetését, a protestánsok régi jogainak helyreállítását stb. kéri. Harrach ez alkalommal azt felelte, hogy a császár előtt mindig kedves a holland Rendek interventiója s hogy az ő intentiója az, hogy a protestánsok jogaikban maradjanak. Nézete szerint ugyanis nem kényszerítés, hanem vezetés, rábeszélés áz eszköz vallási kérdésekben. Ha netalán valami üldözés történik, azt rögtön megvizsgálják, de igen sokszor kiderül, hogy semmi sem történt. Sőt úgy látszik, hogy a protestánsok bízva az angol király és a holland Rendek pártfogásában, több szabadságot akarnak, mint a menynyit nekik az ország törvényei biztosítanak. A császár válaszát közölni fogja. A mi ugyan sohasem történt meg, hanem ezt is ad acta tették, mint a holland követek annyi, különösen erőteljes hangú és tartalmú felterjesztését. A mellékletek sorrendjében fennmaradt egy nagyobb, kb. 10 folio oldal terjedelmű franczia nyelven írt emlékirat,3 melyen, sajnos, keltezés nem található, de bizonyára ez volt az, a mit ez alkalommal, 1699. év végén benyújtott. 1700 február 27-ikén is megemlíti ezt a két hónappal előbb beterjesztett memorandu-1 1699 okt. 31. köv. jel. 2 1699 decz. 30. köv. jel. 3 93. sz. mell.