Századok – 1921-1922

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Széchenyi döblingi évei 465

494 angyal dávid. Ezek az akkor már elrejtett gondolatok repesztették szívét, ezek miatt nem akart kimenni barlangjából. Mert az ő képzeletében az ilyen önvád régebben is kapcsolatban volt a világtól való visszavonulás gondolatával. Midőn 1822-ben Wesselényi társaságában meglátogatta a La Grande-Trappe-ot, a- benczések hírneves normandiai kolostorát, Karolinára emlékezve ezt írta Naplójába : »Vajon fájó emlékeim nem utalnak-e ilyen helyre engem is ? Nem fogom-e utóbb is így végezni életemet ?« Nem volt véletlen, hogy valóban a világtól elzárt magánosságban végezte életét. Az emlékezet, mely saját szavai szerint legpezsgőbb forrása volt kimondhatatlan szenvedéseinek, vezeklésül oly helyet jelölt ki neki, melyet a bánatban megtört szívek menedékének tekinthetett. Döblingi irataiban is emlegeti a La Trappe-ot, az ultimum refugiumot.1 Nem a maga akaratából került Döblingbe, de mikor idegrohamai csillapodtak, fogadalmat tett, hogy dr. Görgen intézete lesz az ő La Trappe-ja, az ő ultimum refugiuma.2 Az a többször ismételt kijelentése, hogy élve nem hagyhatja el Döblinget, ilyen fogadalomra enged következtetni. A következtetést megerősíti az a körülmény, hogy 1850-ben kikocsizott ugyan kétszer Bécs városába, de azóta el nem hagyta a döblingi házat. Eleinte talán lejárt az udvarba, de később szobáit sem akarta elhagyni. Mikor 1858-ban lecsalták két ízben az udvarra, rövid idő múlva, a mint orvosa Guszmann leírja, zavarodott tekintettel visszasietett szobáiba, mintha fogadalmának megszegése jutott volna eszébe.3 Igaz, hogy Széchenyi néha döblingi elzárkozottságát testének törődöttségével indokolta.4

De ezt a magyarázatot csak pillanatnyi benyomások hatásának kell tulajdonítanunk. Testi bajait gyakran nagyította, sokszor hivott orvosokat, de máskor meg igen jól érezte magát és arról beszélt, hogy »Széchenyi György nyomdokaiba akar lépni, a ki 103 évet 1 Károlyi II. 4., 513. 1. 2 A La Trappe és a döblingi magány párhuzamosságát Zichy Antal is említi id. m. II. 256. Különben e sorok írója már régebben szólt arról a gróf Széchenyi István Naplói czímű tanulmányában. Budapesti Szemle 1886. 47. k. 3 Bécsi lapok azt írták, hogy a szabad levegőn a gutaütéstől fél. (Zichy id. m. 256.) Kecskeméthy is beszél ilyesmit. De miért nem félt a gutaütéstől, mikor hideg vízben fürdött és nyitott ablakok mellett mérföldeket gyalogolt szobáiban ? 4 így Guszmann előtt, azután Hollánhoz írt levelében. Budapesti Szemle 1899. 100. kötet. Kónvi Manó közleménye.