Századok – 1921-1922

Értekezések - HOLUB JÓZSEF: Az életkor szerepe középkori jogunkban és az »időlátott levelek« - 32

-42 HOLUB JÓZSEF. tehetnek,1

ez áll tehát az atyai hatalom alatt levőkre is ; de viszont az is következik belőle, hogy szerzésre képesek, akár ügyletből, akár saját ténykedésükből kifolyólag.2

Okleveleink alapján pedig még szélesebb körű cselekvőképességgel látjuk élni a nem törvényes korúakat : így pl. kiskorúak személyesen intéznek el osztályt s egyben rendelkeznek is a reájuk eső részekkel,3 beleegyezésüket adják anyjuk birtokelidegenítéséhez, még pedig a hiteles hely határozott megkérdezésére,4 tiltakoznak atyjuk vagy testvéreik birtokeladása ellen.5 Minthogy azonban e cselekvőképesség nagyon korlátozott volt, a nem törvényes korúak általában képviselőkre szorultak. Az árvákat gyámjuk képviselte,6

az atyai hatalom alatt állókat pedig atyjuk/ s tulaj donkép ilyenkor a képviselő volt kötelezve, a mi őt a kellő gondosság kifejtésére figyelmeztette ; ezt a tehervállalás formulája is kifejezésre juttatta (onus et gravamen in se assumer e), a melylyel majdnem mindig 1 I. R. 126. cz. — 1352. . . . »filios habuisset in tenera etate -constitutes et infantulos, qui nec procuratores constituere nec con-fessionem — potuissent« . . . (Károlyi-okit. I. k. 210. 1.), 1385. Zichy-okmt. V. k. 597. 1. 2 Fazekas O. : Cselekvőképesség. Magyar Jogi Lexikon II. k. 782.1. 3 1329. . . . >>Lucachius prefatas duas possessiones . . ., que sibi •cesserunt, propter suam puerilitatem, donec ad annos discretionis eveniret, predicto Herbordo commisit coram nobis conservare protegendas«. (Zalai okit. I. k. 238. 1.) 1 1308. . . . »Dicimus etiam, quod prenominatus Johannes parvulus (11 éves volt !) . . . per nos interrogatus pro se et pro Thadeo ïnfantulo fratre suo iuxta modulam sue etatis respondens, premissam donationem per dominam matrem suam factam ex eorurn voluntate dixit processisse«. (Anjoukori okmt. I. k. 142. 1.) s 1322-ben kiskorúak azért tiltakoznak testvéreik birtokeladása ellen, mert az mon ex consensu et voluntate ipsorum, imo in preiudicium eorum« történt. (Anjoukori okmt. II. k. 4. 1.). — 1340-ben egy 8 éves gyermek tiltakozik az ellen, hogy mikor ő egész kicsi volt, atyja egyik ősi birtokát eladta, »et etiam ne forte suum nomen ad litteram ipsam venditionem continentem exarasset«. (Zichyokmt. I. k. 582. 1.) — 1364-ben 8, 6 és 4 éves gyermekek tiltakoznak atyjuk birtokelidegenítése ellen. (Anjoukori okmt. IV. k. 261. 1.) L. még 1323. Károlyi-okit. I. k. 195. 1., a hol a gyermekeknek atyjuk ellenében tett tiltakozása alapján 1351-ben a nádor vissza is ítélte az egyik fiúnak az eladott birtokot. V. ö. HK. I. R. 51., 58., 59. cz., hogy az apa mikor idegenítheti el az ősi fekvő jószágokat s mi a tehervállalás. 6 Pl. 1244. Hazai okmt. IV. k. 31. 1. ; . . . »pro filiis suis . . . tamquam tutrix et gubernatrix eorum« . . . (1399. III. 31. Ν. Múzeum levt. Törzsanyag.) 7 1309. . . . »qui nondum habuit etatem loquendi, sed páter eius respondebat pro eodemo . . . (Anjoukori okmt. I. k. 179. 1.) — 1359. Az apa zálogbevalláshoz magával viszi gyermekeit is a hiteles-