Századok – 1921-1922

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Széchenyi döblingi évei 465

gróf széchenyi istván döblingi évei. 4 89 a ki a jövőbe látó elszántsággal óvta nemzetét a benyomások politikájától. Most maga is a benyomások embere lett. Most már nem volt többé ereje levonni a következtetéseket eszének megállapításaiból. Ismerte Kossuthot és ismerte a forradalmi szenvedélyek fokozódásának természetét jobban, mint bárki más. Ha még mindig a Kelet Népe vagy a Politikai Programmtöredékek Széchenyije lett volna, bizonyára átgondolja, hogy Esterházy udvari befolyása és a mérsékeltek a cabinetben mit sem fognak nyomni a fokozódó szenvedélyek ellen és ki vannak téve annak a veszedelemnek, hogy akarva nem akarva az árral fognak úszni. Ez átgondolásból önkényt következett volna az a határozat, hogy az, a ki a pragmatica sanctiót olyannyira reális uniót alkotó kapocsnak fogja fel, mint Széchenyi, nem vállalhat tárczát egy minisztériumban, mely a legtisztább personalis unióalapján áll és nem is gondol a közös ügyek kezelése módjának megállapítására. Abból az átgondolásbol következett volna Széchenyinek az a másik elhatározása, hogy helye ott van az ellenzék élén, mely közjogi conservativismust hirdetve, jelentékenyen elősegítette volna a minisztérium mérsékelt tagjainak befolyását és az osztrák kormányra is mérséklőén hathatott volna. Az igaz, hogy az ilyen ellenzék vezetéséhez 1848 tavaszán és nyarán oly idegrendszer, oly fegyelmezett akarat lett volna szükséges, mely. minden viharral daczolni kész. Széchenyi messze volt mindettől márczius 13-ika óta. Álmodozó lett, sodortatta magát az árral ; hol remélt, hol csüggedett. Április 11-ikén mélyen meg volt hatva. Ekkor Kossuth hoz és Batthyányhoz így szólt : »En sejtelemkép (mondottam) Magyarország lesz ! Ti az egészet valósítjátok.« De ez csak pillanatnyi benyomás, hiszen a tátongó sír képe is felmerül lelkében a nagy nemzeti ünnepnapon. Kedélye hullámzását többé nem fékezi a nagy czélra törő tervszerű cselekvés. Most csak egyes részleteket végez el nagy buzgalommal, hogy meneküljön a bizonytalanság, a megsemmisülés érzetétől. Szabadjára eresztett phantasiája symbolumot alkot és annak sorsához fűzi reményeit s kétségeit. Már Kovács észrevette, hogy a Lánczhíd építésének haladásában vagy fennakadásában Széchenyi az ország sorsát látta symbolisálva. Naplójából pontosan megfigyelhetjük phantasiájának e szenvedélyes, lelke mélyéig ható játékát. Mennél komorabb színt öltenek az események, annál mélyebb gyökeret ver egészen phantastikussá alakult belső életében az önvád.