Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Ungarn l. Das neue alatt. - Veress Endre: Báthory István lengyel király udvari számadáskönyveinek magyar- és erdélyországi adalékai. Ism. Divéky Adorján 402

404 TÖRTÉNETI IRODALOM. Ott szerepel a számadások közt Békés Gáspár is két fiával, Lászlóval és Gáborral egyetemben. Báthory István fényes temetést rendeztetett egykori ellenfelének s később hű társának, ki az orosz hadjáratokban oly nagy szolgálatokat tett neki. Vilnai temetésének költségei 489 forintot tettek ki. Utoljára említjük meg a számadások egy rendkívül becses részét és pedig azt, mely Báthory magyar hadseregére vonatkozik. A számadások tiszta képet nyújtanak ama magyar katonaságról, mely Báthory orosz hadjárataiban vett részt, ott fent északon Polocknál, Wielkie Lukinál és Pskównál. Rendkívül becses anyagát képezik ezek a magyar hadtörténelemnek. Ezernyi ezer jó magyar nevével találkozunk e jegyzékekben, melyek közt természetesen az erdélyiek vezetnek, hisz első sorban ottan toboroztak Báthory serege számára. Ε magyar hadsereg úgy gyalogságból, mint lovasságból állott s a számadások pontos adatokat szolgáltatnak e magyar katonaság zsoldjára s ruházatára nézve is. Hálásak lehetünk Veress Endrének ez értékes számadásoknak kiadásáért, mert gazdag anyagot nyújt a magyar történetírásnak, de viszont másrészről nem hallgathatjuk el a hibákat és hiányokat, melyeket Veress a kötet kiadásánál elkövetett. Elismerjük, hogy Veress páratlan buzgalommal és gyorsasággal dolgozik, s e tekintetben alig versenyezhet vele valaki, azonban ép e gyorsaság műve alaposságának rovására megy, a mi nagy kár, mert a különben rendkívül érdekes munka sokat veszít értékéből. A lengyel levéltárak magyar anyagát kutatva, magam is gondosan átnéztem e számadásokat kötetről-kötetre s összehasonlítottam azokat a fönti kiadványnyal. Ennek alapján szerény véleményem szerint a következő kifogásokat lehet tenni a szöveg közlését illetőleg. Kár, hogy Veress a magyar nevek írásánál szeszélyesen önkényes és következetlen, a mi a történeti hűség és pontosság rovására megy. Veress ugyanis egyes helyeken meghagyja az eredeti írásmódot, de túlnyomó részben átírja azokat a mai írás szerint, a mi pedig helytelen egyrészt azért, mert a szöveg így veszít eredetiségéből s másrészt azért is, mert a lengyel fonetikával írt neveket igen gyakran tévesen írja át s elferdíti, így pl. a lengyelesen írt »Lowasz« nevet Veress Lovásznak írja át, pedig Lovas-nak felel meg, mert a lengyel »sz« a magyar »s«-nek felel meg ; bizonyítja ezt az is, hogy az »Ilosvay« nevet a lengyel bejegyző »Iloszway«-nak írja, Szilvássyt »Syluassy«-nak, Szemerét »Semere«-nek stb., bár igaz, nem mindig következetes ebben. Kár volt az eredeti neveket átírni azért is, mert a számadá-