Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Hillebrand Jenő–Bella Lajos: Az őskor embere és kultúrája. Ism. Oroszlán Zoltán 391

TÖRTÉNETI IRODALOM. 395 a kora. Ε korra esik Velemszentvidnek, mint bronzműhely-közpqntnak szerepe. A régi bronzkor nem ismeri, a hullaégétést, hiíg a második és harmadik korszakban a temetésnek ez a módja mindjobban elterjed. A korra legjellemzőbb eszköztípus a köpüs balta. Hazánk területén csak az egyfülű fajta ismeretes, csak Szentviden találtak kétfülűeket is. Ezek nyilvánvalóan exportra készültek. Az életviszonyok leírásában a tudomány mai álláspontjának megfelelő, élénk és színes képeket állít elénk. Beszél a velemszentvidi »gyár«-telepekről, azután a czölöpös építményekről (mint ő mondja: hidasokról), az áldozóhelyekről s az eszközöknek a sokféle rendeltetés szerinti kialakulásáról. (Megkülönböztet pl. simázó, egyengető, tágító, domborító, öblöző kalapácsot.) A vaskorról szólva, első sorban keletkezésének módját s azután Európa különböző világrészeiben való elterjedését teszi vizsgálat tárgyává. Hozzánk a Kr. e. iooo. év táján kerülhetett, a VIII. században terjedhetett el s az V. században szorította ki végleg a bronzot. A vas először ékszerek alakjában jelenik meg ; a bronzkardokat vasberakásokkal díszítik, később a vésőket vaséllel látják el. Azután fordul a dolog, s a vas lesz a használati anyag s a bronz a díszítő anyag. Ezt a három változást tartja a vaskor változásaira a legjellemzőbbeknek. A vaskorszak kezdete egyszersmind nagy népmozgalmaknak kezdetét is jelenti. (Dór vándorlás.) A vaskultúrának vezérei' nálunk a kelták. Rámutat arra, hogy e korszakok elnevezése mennyire convention alapul. A hallstatti korszak elnevezés pl. egészen igazságtalan, mert hazánk földje sokkal több leletet szolgáltatott ez idők ismeretéhez. Hibáztatja, hogy régészeink a hallstatti kort idáig csak a Dunántúlra korlátozták, holott ez időszak jellemző lelőhelyeit a Tiszamentén is megtaláljuk. Ε korszak elejéről ismételten kerültek elő innen Villanova típusú edények, melyek szebbek a nevetadó lelőhely leleteinél ; ezeket pedig a Dunántúl sohasem találták. Kiemeli a hazánkban lelt e korbeli ötvösművek, aranyékszerek szépségét, ebben a mesterségben úgy látszik vezetett hazánk földje. A hallstatti kort a La-Tène váltja föl, a fibulák használatba vételének kora. Ez időből való legnevezetesebb leletünk a szalacskai híres pénzverő műhely, mely páratlan a maga nemében. A különböző La Tène-kori fegyverek, eszközök és fibulák osztályozása és ismertetése zárja a könyvet. Feltűnően jók azok a részletek, hol az agyagművesség különböző kérdéseivel foglalkozik. Úgy tudjuk, hogy jegyzetekben •együtt van a magyarországi őskori fazekasmesterség fejlődésének egész története Bella Lajosnál. Egy hosszú és munkásságban •eltöltött élet eredménye fekszik e jegyzetekben. Jó volna, ha még a mai nehéz viszonyok között is mód és alkalom nyílnék arra,