Századok – 1921-1922
Értekezések - HOLUB JÓZSEF: Az életkor szerepe középkori jogunkban és az »időlátott levelek« - 32
Az életkor szerepe középkori jogunkban és az »időlátott levelek«. (L kö z i.) I. Rész. Az életkor szerepe középkori jogunkban. I. FEJEZET. Az életkor egyes fokozatai s azok befolyása a magánjogi cselekvőképességre országos jogunkban. 1. §. Az életkor jogi szerepéről általában. — A személyiségre befolyással bíró s az emberek között jogi különbségeket eredményező körülmények között mai magánjogunkban kétségkívül az életkor a legjelentősebb ; régi jogunkban ellenben, a mikor — hogy csak a legfontosabbat említsük — a nemesi előjogok oly nagy különbségeket vontak maguk után, az életkornak befolyása nem volt annyira kizárólagos jellegű, mint ma. Minthogy azonban az ember testi és szellemi fejlődésének lassú és fokozatos menete következtében mindenkor és mindenütt számolni kellett vele, az egyéb körülmények folytán létrejött csoportok mindegyikén belül is érvényesült. A természet törvényeinek általánossága folytán minden társadalom jogi berendezkedésének tekintettel kellett erre lennie, a minek bizonyságát megtaláljuk úgy a legrégibb időktől fogva, valamint ma a legprimitívebb népeknél is, a hol t. i. az életkor annyira jellegzetes, hogy e primitív társadalmak kasztszerű tagozódásának is alapjául szolgál.1 2. §. A természetes személyiség kezdete. A méhmagzat jogi helyzete. — A természetes személyiség s vele együtt a jogképesség az ember születésével veszi kezdetét. Minthogy azonban már a fogamzás után életről van szó, a spes nascendi, a személyiség keletkezésének reménye megköveteli, hogy jogszabályok rendezzék e különös helyzetet; sa jogrend nem is zárkózhatott el az elől, hogy a méhmagzat jogait, a melyek 1 Schurtz : Altersklassen u. Männerbünde. Berlin, 1902.
