Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Fraknói Vilmos: A magyar királyválasztások története. Ism. Szabó Dezső 381

384 TÖRTÉNETI IRODALOM. mert miután ezt a törvényt meghozták, nem az írott jog döntött a királyválasztó országgyűléseken, hanem a nyers erő s az, hogy ki lesz a király, nem a törvény valamely czikkelyének betartásától vagy be nem tartásától függött, hanem a trónkövetelő pártjának katonai erejétől.1 A katonai erőnek ezt a döntő szerepét mutatják egyébként az 1447-iki törvény hozatala előtt tartott királyválasztások is, ha t. i. nem akarunk a királyválasztások puszta elbeszélésénél megállani. A formálisan megválasztott Venczel és Ottó kénytelenek voltak az uralmat letenni ellenfelük kitartásával szemben. Miután Károly Róbertet megválasztották, éveken át kellett harczolnia azok ellen, a kik őt elismerni nem akarták. Nagy Lajos halála után Mária ellenpárt]a oly erős, hogy lemondásra kényszeríti őt s megkoronáztatja a maga jelöltjét, Kis Károlyt. Zsigmond és az őt királylyá választó liga több mint egy évtizeden át küzd, míg mindenik ellenpártját leveri. Albert az első, a ki új utakat követ s az őt meg nem választókat békességes úton akarja s tudja megnyerni. Ulászlónak már ismét harczolnia kell az ellenpártja által elismert V. László ellen s ő ajánlja először Erzsébetnek, hogy az országgyűlés döntsön közöttük,2 a mit azonban az özvegy királyné el nem fogadott. Mátyás választása után az ellenpárt egy második királyválasztást tart s választottjuk ellen Mátyásnak fegyvert kell fognia s végül is vele megegyeznie. II. Ulászlónak két ellenféllel is kell választása után küzdenie, holott harmadik ellenfelét már a választás tartama alatt leverte. Szapolyai János és Ferdinánd szintén fegyverrel akarták eldönteni, ki a jogos király kettőjük közül, mert erre a törvény felvilágosítást nem adott. Vagyis ißor—r52Ô-ig mindenik párt a maga álláspontját tartotta jogosnak, minthogy a többség határozatának kötelező ereje még nem alakult ki a gyakorlatban. Hogy pedig az I. Ferdinánd választása után kezdődő korszakban az addig jellegzetes viszály elmaradt, annak magyarázata az, hogy a tényleg trónon ülő király katonai ereje lehetetlenné tette azt, hogy az ő jelöltjével bárki is a siker reményével vehesse fel a küzdelmet. A jogi helyzetnek ez a bizonytalansága s ezzel szemben a nyers erőnek ismertetett nagy szerepe legfőbb jellemző vonása a magyar királyválasztásoknak. Bizonyos különbségek vannak azonban a korszak régebb és újabb részének királyválasztásai 1 Mint igen fontos jelenséget kell megjegyeznünk, hogy 1526-ig •egyetlen egy alkalommal se hivatkoztak arra, hogy valamely választás formai okok miatt érvénytelen s csak Ferdinánd vitatta ezt először Szapolyaival szemben. 2 Monumenta m. ae. r. g. Poloniae illustrantia. XII. 418.