Századok – 1921-1922

Értekezések - FEJÉR GÉZA: Magyarország területe a X. század közepén Konstantinos Porphyrogennetos De administrando imperiója alapján 351

376 FEHÉR GÉZA. udvar minden kis fejedelemséggel összeköttetésben állott, tudnia kellett a császárnak a hatalmas Csehországról, melylyel minden bizonynyal diplomatiai összeköttetésben volt. Diplomatiai összeköttetés alapján tud Csehországról, melynek Βελοχρωβατία lehet a hivatalos neve.1 De a De Cerim.-ben Βελοχρωβατία-Γ01 nincs szó, tehát a De Cerim. épen azt bizonyítja, hogy nem volt diplomatiai összeköttetése evvel az országgal, se Βελοχρωβατία-val, se Csehországgal. Abból, a mit az Adm.-ban a nagyhórvátokról találunk, nem hihetjük azt, hogy itt diplomatiai érintkezés alapján beszél, különösen nem azt, hogy itt egy nagy keresztyén országról van szó. A nagyhorvátokra vonatkozó adatokat hírek szolgáltatták, melyek pogány horvátokról beszéltek, míg ha diplomatiai összeköttetés útján Csehországról jelentést kap,, nem mondhatná jelentése után Boleszló országát pogánynak. Még talán az lenne a legkomolyabb adat, hogy a fehér horvátok földje oly nagy kiterjedésű, mint Boleszló herczegsége. De itt az a hiba, hogy Westberg Konstantinos adatainak vizsgálatával nem gondolt, azt hiszi, hogy az Adm. adatai mindenütt a valóság ismeretén alapuló pontos leírások. Pedig a hírek szolgáltatta ilyenféle adatok : »Τουρκίας μέν εκείθεν Φραγγίας δε πλησίον«, »πραίδευόμενοι παρά τε των Φράγγων και Τούρκων» και Πατζινακιτών« s hogy a nagyszerbekkel határosak, nem arra vallanak, hogy itt valami positiv adatokat tudott, a 30. f. »εκείθεν Βαγιβαρείας« adata pedig határozottan csak azt mutatja, hogy a 30. f. tudós szerzője ezt az országot, Bajváriát ismeri csak diplomatiai összeköttetései alapján (De Cerim. II. 48.), tehát ezt jelöli meg, mint a melyen túl laknak a monda és hírek után ismert horvátok. Annyi bizonyos, hogy a 30. f.-ben semmit se találunk, a miből keletkezésének idejére következtethetnénk s a miért ki kellene emelnünk az előző és következő f.-ek közül. Minden.esetre különös, hogy a 29. f. után ezt a hasonló tartalmú f.-et találjuk, melyben azt, hogy úgy mondjam, tudományosabb előadásban megismételi. Itt már nem zavarja össze az avarokat a szlávokkal, megfésüli a 29. f. zavaros elbeszélését s átszűri egy irodalmilag művelt ember ismereteinek szűrőjén. Sőt magában a 30. f.-ben is bizonyságát találjuk annak, hogy nem választható el a következőktől, hogy nem magában álló kis fejezet, hanem egy nagyobb rész bevezetése. T. i. e f, így kezdődik: »Εί πάσιν ή γνώσις καλόν, και ημείς άρα των πραγμάτων τήν γνώσιν καταλαμβάνοντες où πόρρω τούτου γινώμεθα. 1 Marquart i. m. 132. 1.