Századok – 1921-1922

Értekezések - FEJÉR GÉZA: Magyarország területe a X. század közepén Konstantinos Porphyrogennetos De administrando imperiója alapján 351

MAGYARORSZÁG TERÜLETE KONSTANTINOS SZERINT. 367 csak Presbyter Diocleasnak a XIJ. század második felében írt s Luciusnál megőrzött1 krónikájából ismerjük. Ε szerint István pápa magához hívatja Constantinust (Kyrillos), a ki Rómába mentében Svetopelek országán (Horvát-Ország) is átment s megtérítette Svetopeleket népével (c. IX.). Ezután Svetopelek ír István pápának és Mihály császárnak s a pápa vicariust küld s két cardinálist (c. X.), a kik Dalma síkságán találták a királyt, a hova összehívják a népet is. Ide jönnek a császár követei is s 12 napos gyűlést tartanak (c. XI.), melyen felosztják az országot s kijelölik az érsekségeket és püspökségeket.3 A krónikás genealógiái s egyházi ízű, tudákos elbeszélései mögül alig látszik ki a horvát-délszláv hagyomány Szvatoplukja. A hagyomáriyt ilyen eltorzított alakban ismervén, nem állapíthatunk meg többet, mint hogy a horvát monda mint hatalmas szláv uralkodót ismeri Svetopeleket s országát déli hatalmas birodalommá teszi, később meg — népmondai szokás szerint — egyszerűen eltulajdonítja s horvát uralkodó lesz, a mint Attila (Konst.) avar,3 majd (Presb. Diocl.) magyar király.'1 Konstantinos ezen liorvát-délszláv hagyomány alapján dolgozott, mely szerint Szvatopluk egy hatalmas délszláv birodalom királya, kiről sokat beszélt a horvát hagyomány (egy ilyen mesét fel is jegyzett Konstantinos 41. fejezetében) s hallotta Szvatopluk országának Morávia nevét. Míg Presbyter Diocleas, a pap, avval toldja meg a hagyományt, hogy zsinatot tartat Szvatoplukkal, Konstantinos azon gondolkozott, hogy ez a délszláv ország összeköttetésbe hozható-e egy másikkal, hogy van-e a két Horvátországgal s Szerbiával symmetrikusan két Morávia. A byzanczi kulturspherába eső keresztyén délszláv Horvátországgal és Szerbiával szemben megcsinálja a kereszteletlen, vagy nagy Horvátországot és Szerbiát, a honnan kiszakadtak a déli horvátok és szerbek. De itt a tények s a hagyomány igazították ismeretlen északi hasonnevű népekhez,® viszont két Moráviáról 1 De regno Dalmatiae, Croatiae libri sex. Frankfurt, 1661. A Schwandtnerkiadást (Scripteres Rer. Hung. III.) használom. 2 Schwandtner, III. 480—483. s Adm. c. 28. p. 123. 4 Presb. Diocl. c. XII. 5 Meg kellene vizsgálni azt, hogy nem néphagyományra mutat-e az, hogy nagy, vagy fehérnek nevezik az őshazát s így természetesen ez se lenne Konstantinos találmánya, hanem a néphagyományból való. Ez azt jelentené, hogy Konstantinos csak forrásai, hírek s néphagyomány alapján dolgozik. V. ö. Bury szerint (i. m. 524-525, 541, 547-548, 556-561. lk. Sisic. i. m. 96. s 181. lk.) a délszlávok bevándorlási históriája nem Konstantinos kombinációja, hanem a délszlávok alkotása. Az, hogy az őshazát nagy vagy