Századok – 1921-1922
Értekezések - FEJÉR GÉZA: Magyarország területe a X. század közepén Konstantinos Porphyrogennetos De administrando imperiója alapján 351
MAGYARORSZÁG TERÜLETE KONSTANTINOS SZERINT. 357 többi, határozottan jó adatai : a Nagy-Moravia=Pannónia feltevést megdönti az, hogy a 13. f. szerint Frankia is szomszédos. Ebbe a jó követjelentésbe sehogyse illik bele a Nagy-Moraviáról szóló rész, mint a mely egyrészt nem felel meg a tényeknek, tehát nem származhatott a szemtanú követtől, másrészt a kétségtelenül nem jelentésből származó, hanem Konstantinos tudása (hallomás) alapján írott 40., 41. fejezetekkel annyira összevág, hogy Konstantinos betoldásának kell tartanunk teljes egészében, nemcsak részben, mint Bury gondolta. Ezek után nem fogadhatjuk el Bury feltevését, mely szerint ez a leírás 898 és 906 között keletkezett, s így azt sem, hogy Gabriel, a kit a 13. f.-ben levő határleírás szerzőjének tart, ekkor járt itt ; csak annyit állapíthatunk meg, hogy a leírás tényleg practikus czéllal dolgozó emberre vall : követjelentés. Hiszen maga az, hogy megállapítja, hogy mely népekkel határos egy ország, még pedig világtáj-megjelöléssel, egész különös a De adm. imp.-ban1 s világosan practikus munkára, követjelentésre vall, mely azután mintául szolgált Konstantinosnak Turkia másik határleírására (40. fej.). Evvel kapcsolatban, mivel Gabriel neve, mint szerzőé, felmerült, meg kell vizsgálnunk a Gabriel követségéről szóló 8. fejezetet.2 Itt azt találjuk, hogy egyszer Gabriel »αχό κελεύσεως βασιλικής« elment a magyarokhoz és biztatja őket, hogy támadják meg a bessenyőket és űzzék el őket lakóhelyükről, a mely azelőtt úgy is türk szállás volt. A követség leírása kétségtelenül írásos forrásból, Gabriel jelentéséből való, erre mutat az egész elbeszélés párbeszédes formája, a szöveg nyelve és stílusa s az »από κελεύσεως βασιλικής« kifejezés, a mi a kanczelláriai stílus kétségtelen nyoma, t. i. a vazallus fejedelmekhez, alárendeltekhez, császári főtisztviselőkhöz intézett iratok, megbízólevelek stb. formulája »κέλειισις έκ των φιλοχρίστων δεσποτών προς (ό δεινά) τόν...«3 Gabriel követjárásának korát Bury nem határozza meg, csak valószínűségként említi VI. Leó idejét, mivel a bessenyők később békében élnek Byzanczczal. A 8. f. időmeghatározása, »ποτέ«, egész bizonytalan, legfeljebb az »από κελεύσεως βασιλικής«ból következtethetnők, hogy Romanos Lekapenos korára vonatkozhat, mivel magát vagy atyját megnevezte volna, csak 1 Legfeljebb még a szerb föld leírása c. 30. p. 146. 13—16. hasonló. 2 P. 74. 3—13. 3 De Cerim. megf. h., Vogt, Basile Ier empreur de Byzanc (867—886) et la Civilisation Byzantine à la fin du IX_e siècle. Paris 1908, La chancel -liere impériale cz. fejezet 427—434. Ik. V. ö. még Adm. c. 45. p. 201. található másik ζέλευσις alapján megindult tárgyalás szintilyen népies nyelven.
