Századok – 1921-1922
Értekezések - LÁBÁN ANTAL: Kortörténeti titkos jelentések Bécsből a száz év előtti magyarságról 306
326 * LÁBÁN( ANTAL. jövendő vágyait és sejtéseit ébreszté a rokonérzelmek által elragadtatott hallgatók magasan emelkedő keblében«. A censor e közlemény elejére azt írta : Ez. marad ; a többi vagyis a közlött részlet törlendő lett volna ; de a szedő úgy értette, hogy az egész híradás maradhat, s mikor Havas reggel elolvasta a lapot, megrökönyödve látta, hogy mind a három sor benne maradt. Azonnal intézkedett, elszaladt a Jelenkor szerkesztőségébe, elkobzott minden meglévő példányt, — de jó csomót már előbb kihordták Pestre meg Budára. Azután a postahivatalokba ment, zár alá vette az ott lévő példányokat. Az ifjúság azonban magához vette a kávéházakban lévő példányokat, sokszorosan lemásolta azokat és elküldte a vidékre. A közönségre persze mindez nagy hatással van. Az ellenzékiek örülnek s remélik, hogy a külföldi, főleg a franczia lapok közölni fogják a dolgot, a mi hízeleg az ifjúság hiúságának. Jellemző különben, írja az egyik confidens, a mit Balogh, Bars követe, ez eseményekkel kapcsolatban egyik barátja fiának, a fiatal Palóczynak mondott : »Holnap hazamész, tisztelem apádat, mondd meg neki, annyira jutottunk immár, hogy hazafiasan nemcsak beszélnünk nem szabad, hanem még hegedülnünk sem«. A »Gutgesinntek« nagyon felháborodtak a színházi szörnyűséges eseten, bár »a durva betyárizmusok kitörését«, látják csak ebben is. A czigánybandát kiutasítják Pestről, Havas censor orrot kap — ráadásul a fiatalság ablakát is beveri — a Jelenkorra vonatkozólag pedig Ferdinánd király azt kívánja a kanczellártól, hogy mielőtt ez ügyben a helytartótanács döntene, az ő elhatározása elé kerüljön az acta, még pedig a lehető leggyorsabban. Elült a zaj, nem lett ez ügyből európai bonyodalom. Ezzel ellentétben jellemző módon tükröződik vissza ez az esemény Széchenyi István czikkében. (Társalkodó 1840 november 17.) Nem lát mennyekbe kiáltó bűnt az ifjúság ilyeténi kicsapongásaiban, de nemzeti jóhíriinket és hitelünket tekintve úgy látja, hogy az ilyen túlzások által az ügyetlen barát szerepét játszuk. »Mi, kik honunk jövendőjéről őszintén aggódunk, fogjunk kezet, vessünk vállat s becsültessük meg a'Magyar'nevét mindenütt és mindenkor !« — Széchenyi szeme előtt ott lebegett a szebb jövő, az együtt -munkálkodás ideje. Ábránd volt. Összedőlt mint a kártyavár. Rombadőlésének egyik főrúgója olyan probléma volt, melyet a confidensi jelentések igen behatóan tárgyalnak 1842-ben s a mely probléma tengelye lett a politikai életnek s a jövőnek egyaránt : a nemzetiségi kérdés.
