Századok – 1921-1922

Értekezések - LUKINICH IMRE: Bethlen Gábor és Pozsony városa. 1619–1621. - 1

12 LU.KINICH IMRE. A felsőmagyarországi ' nemesség elégedetlensége eddig sem kerülte ki figyelmét ; bizonyságul szolgálhatott erre azon ellen­állás is, mely Homonnai 1616-iki támadása alkalmával For­gách Zsigmond fegyveres beavatkozását meghiúsította.1 Az ellentéteket az ellenreformáczió megerősödésével .meg­szaporodott vallási sérelmek még inkább kiélesítették, minek jelei az 1618-iki2 és az 1619-iki pozsonyi országgyűlésen leplezetlenül elő is tűntek. A közhiedelem szerint a kath. clerus »az eretnekek kigyomlálását« véglegesen elhatározta,3 s bár e hír elterjedt alakjában bizonyára túlzás volt, mégis izgatta a protestáns közvéleményt s hatással volt arra, hogy a protestáns rendek a csehek példájára a fegyveres ellenállás eshetőségeit komolyan latolgassák.4 Bethlen ezalatt — saját szavai szerint — nem aludta el dolgait s haszontalanul idejét nem töltötte. Annyit világosan látott, hogy »az Isten tisztessége mellett« nemzetének szabad­ságát fegyverrel kell megoltalmaznia, de az iránt sem volt kétségben, hogy »ilyen nagy dolognak derekas fundamen­tumot« kell vetnie, »olyat, melylyel az egész magyar nemzet élhessen .minden szükségnek idején bátorsággal«.5 Ezt a »derekas fundamentumot« Erdély és a porta közjogi viszo­nyának rendezésén kívül első sorban a porta fegyveres támo­gatásának biztosításában vélte felismerni, melytől az nem is idegenkedett.6 A cseh rendek, kiknek törekvéseit a külföldi protestáns államok is pártolták, szintén szövetséget aján­lottak Bethlennek, arra kötelezvén magukat, hogy »semmiben a magyar nemzettől különbözni nem akarnak, örömest együtt élnek-halnak véllek, sőt . . . valakit az magyar nemzet királyának választ, ők is azt uralják magoknak«,7 a mi annyit mindenesetre jelentett, hogy a cseh rendek a magyar-cseh imióban látták függetlenségi törekvéseik legreálisabb bizto­sítékát, akár Bethlen Gábornak cseh királylyá való meg-1 »Senki az vármegyék közül föl nem iile és a generálissá! táborba a fejedelem ellen nem szállá, sőt mindenek aperte megraon­dák, hogy a fejedelemnek igaz ügye vagyon.« Sepsi Laczkó Máté krón. Erd. tört. ad. III. 167. 1. 2 Dallos Miklós politikai és diplomatiai iratai. (Kiadják Franki Vilmos és Rath Károly.) Esztergom, 1867. 50—51. 1. 3 Sepsi Laczkó Máté krón. Erd. tört. ad. III. 193. 1. 4 Sepsi Laczkó : III. 200. 1. Fraknói V. : Pázmány Péter. 113. 1. 5 1619 aug. 18-iki levele Rákóczy Györgyhöz. Bethlen Gábor kiadatlan pol. levelei. 119. 1. 6 Borsos Tamás iratai. Erd. tört. ad. II. 195—200. 1. 7 Bethlen 1619 aug. 18-iki leveléből. U. o.

Next

/
Oldalképek
Tartalom