Századok – 1921-1922
Értekezések - HEKLER ANTAL: A magyar művészettörténelem föladatai 161
J 66 HEKLER ANTAL. dött idegen mesterek művészete megértő, nagy látókörű maecenásaink révén miként kapcsolódik belé, mint ereszt gyökeret a magyar földbe. A magyarság ereje nemcsak foglalkoztatta őket, hanem fejlődésük számára irányító ösztönt is nyújtott. így lesznek alkotásaik a mi nemzeti kultúránk integráns részeivé. A szombathelyi püspöki levéltár átkutatása Dorfmeisterre vonatkozólag is érdekes új adat birtokába juttatott. Előkerült a mesternek egy kézirata, melyben az egyébként ismeretlen s irodalmunkban sehol sem említett művéhez, a hegyfalusi Gludovácz-kastély képeihez adja meg a látogatók számára kimerítő bőbeszédűséggel a szükséges tárgyi magyarázatokat. A mennyezetre classicistikus ízű, tudákos allegóriát festett, a falakon a világ 7 csodája ejtette ámulatba a nézőt, az ablakok fölé pedig Aratos, Alkaios, Pindaros, Pittakos és Philemon portréi kerültek, kiknek ábrázolásánál antik érmeket s azóta részben nyomaveszett szobrokat használt föl. A hét világcsoda ábrázolásánál külön kiemeli, hogy a híres mesterek nyújtotta mintaképeket gondosan fölhasználta. S ez a fontoskodó eklekticismus, az ötletszegénység, s a vékonyan szivárgó föltaláló erő általán jellemző Dorfmeister művészetére. A sárvári kastély képei is ezt bizonyítják. Csakhogy itt a nagy mesterek, Rubens és Rembrandt mellett, kisebb művészek készletét is aggodalom nélkül igénybe vette. A képek közül kettő Giovanni Battista Pittoni rokontárgyú műveinek csaknem szolgai utánzata. A midőn a magyar művészettörténet feladatairól szólunk, fővárosunkról sem feledkezhetünk meg. Itt is rengeteg még a tennivaló. Ez alkalommal mindössze néhány rövid utalásra szorítkozhatom. A bécsi kamara monumentális építkezésével, Erlachi Fischer, Hildebrandt Lukács, Martinelli és Hild János itteni működésével még senki sem foglalkozott behatóbban, József nádor szépítő bizottságának tervei kiadatlanul porladnak, Budapest barokk és classicistikus építészetének és szobrászatának emlékei is feldolgozásra várnak. Jól tudom, hogy a most megrajzolt terjedelmes programmnak a megvalósítása óriás feladat, mely mai erőforrásainkat szinte meghaladja. De tartoztunk ezzel a leszámolással. Végre egyszer tisztán kell látnunk, hogy a mi művészeti multunk : mennyi kincs, mennyi probléma s mennyi teljesíttetlen kötelesség. Kötelesség, mely elöl kitérni bűn volna. A magyar művészettörténet tudományos megalapo-