Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Budapesti Szemle - 116

<116 történeti irodalom. tani a gördülő lavinát, melyet panslavisták, neoslavisták, háborúpárti újságok és tábornokok indítottak el. A könyv napról-napra, krónikás hűséggel beszéli el a tényeket a nélkül, hogy naplójellege lenne. Subiectiv vonások szinte teljesen hiányoznak belőle, úgy hat, mint egy folyékonyan, kellemes stílusban megszerkesztett hivatalos memorandum. Talán annak is készült. Az előszó szerint ugyanis a szerző a könyvet még 1914-ben, mindjárt Pétervárról való távozása után írta meg s a kiadáskor az eredeti fogalmazáson nem változtatott. Ez különben a tartalomból is következtethető. Csak egy függelékben tiltakozik az ismert Lichnowsky-emlékirat reá vonatkozó vádjai ellen s a maga igazolására közli gróf Hertling kanczellárnak egy levelét. Ez az egyetlen hang, melylyel a maga működését igazolni törekszik. Egyébként, ismételjük, aktaszerűen obiectiv. p. F. Folyóiratszemle. A Társaság. 1920. 44. szám. József Ferencz föherczeg. Naplójegyzetek a vörös uralom idejéből. Hangulatos emlékezés a gyűjtőfogházba viteléről. Budapesti Hirlap. 1920. 176. szám. Zsóry Barnabás : Tisza István tragédiája. Tárczaczikk, melyben T. I. tragédiáját fejtegeti. Fanatikus, férfiúi erényekben gazdagsága, faját rajongásig szerető tulajdonsága, népszerűséget nem hajhászó, puritán gondolkozása az ő tragédiája. A világháborúban a Habsburg-ház hatalmas minisztere volt s a fiatal király mégis eldobja őt. Némán tűrte, hogy ő volt egyik okozója a világháborúnak. Ezek voltak Tisza tradédiája ; s az ő tragédiája a magyar nemzet tragédiája. — 238. szám. Andrássy könyve, vezérczikk. A »Diplomáczia és világháború« czímű munkájának méltatása. — 259. szám. Rákosi Jenő : Tisza István emlékezete. A Tiszaemlékbizottság október 3 i-iki gyászünnepélyén elmondott beszédét közli. — 268. szám. Marschall Pál : Egy ratifikáczió története. Az 1871-ki német-franczia békeszerződés ratifikálása ügyében a bordeauxi országgyűlés vitáját és felszólalásait ismerteti. Idézi az elzász-lothringiai képviselő nyilatkozását. •—· 298. szám. Ferencz Ferdinánd politikája. Kristóffy József »A királyságtól a kommunizmusig« czímű memoirjának elítélő ismertetése. »Ez az olvasmány minden magyar ember vérét forrásba hozza. Állandóan a hazaárulás határmesgyéjén járkál, sőt azon túl is merészkedik. Nem érdemes vele foglalkozni. Ha mégis szól róla, ez azért a leleplezésért történik, a mely a könyvben Ferencz Ferdinándról és sötét terveiről foglalkozik.« Budapesti Szemle. 1920. május. Berzeviczy Albert : Nemzeti kataströphaink. Rövid, nagyvonású áttekintése nagy válságainknak, hogy megállapítsa, a jelené a legsúlyosabb s az egyetlen kivezető út a szellemi erők teljes kifejtése. — Balogh Jenő : Tisza István emlékezete. (Emlékbeszéd.) Küldetése tudatából és faj szeretetéből fakadó kötelességtudás, az ezzel párosult akaraterő és lovagiasság teszik az államférfit, de az ember nagyobb volt benne az államférfinál is, mit a szónok magánéletéből vett jelenetekkel világít meg. — Domanovszky Sándor : Czernin emlékiratai. A tanulmány czélja rámutatni a vezérlő