Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Michel; Karl: Das Opus Tripartitum des Humbertus de Romanis O. P. Ism. Tóth László 103

<104 TÖRTÉNETI IRODALOM. földről történt hazatérése után hozzáfogott a zsinat előkészítéséhez. 1272 márczius 27-én adta ki a Salvator kezdetű összehívó bulláját, kitűzvén egyben a zsinat hármas feladatát. Egy évvel később pedig 1273 márczius 13-án Dudum kezdetű iratában újólag a püspökökhöz és a rendek főnökeihez fordul és felszólítja őket, hogy a szükséges belső reformra vonatkozó nézeteiket és terveiket hat hóval a zsinat megnyitása előtt hozzá juttassák el. Ily módon érthető, ha a zsinat aránylag rövid idő alatt oly jelentékeny eredményt ért el. Csak sajnálatos tehát, hogy ennek a conciliumnak aktái még ma sem ismeretesek és így történetének megírása elé még mindig jelentékeny nehézségek tornyosulnak. Fennmaradt azonban három igen értékes forrás, a melyeket szerzőik az egyházi reform megvalósítására a zsinat összehívásakor készítettek. Ezek közül Bruno olmüczi püspök reformirata már régebben ismeretes, míg azt, hogy a Döllinger által1 kiadott »Collectio de scandalis« szintén a II. lyoni zsinat reformiratai közé sorolandó, néhány év előtt Auer bizonyította be. A harmadik úgy szerzőjének kiváló egyénisége, mint tartalma miatt igen jelentős és becses irat Humbertus de Romanis, volt dominikánus generális »Opus Tripartitum«-a. Ε mű már régóta ismeretes az irodalomban. Először Petrus Crabbe adta ki 1551-ben a »Concilia omnia tarn generalia, quam particularia« harmadik kötetében. Bár Crabbe felismerte nagy történeti jelentőségét, mégsem tudta sem ő, sem Brown, aki a XVIII. század végén Crabbe szövegét újra nyomatta, szerzőjének kilétét megállapítani, ezt csak az újabb írók állapították meg először minden kétséget kizáró biztonsággal a műben fellelhető belső bizonyítékok alapján. Fennmaradt a vatikáni könyvtár egyik kódexében Humbertus művének egy kivonata is, melyről alább leend szó, a melyet Martène-Durand és Mansi tettek közzé. Az irodalomban azonban mostanáig kevés szó esett Humbertus munkájáról, mindössze Röhricht, Finke és Auer azok, a kik róla bővebb említést tesznek. örvendetes dolog tehát, hogy most egyszerre két munka jelent meg, mely Humbertussal és műveivel foglalkozik, közülök az egyik Michelé, magyar szerző műve, a mely a svájczi freiburgi egyetemen Msgr. J. P. Kirschhez, doktori értekezésnek készült és 1913-ban már teljesen készen állott. A háborús viszonyok késleltették mostanáig megjelenését, és az elviselhetetlen papirárak az oka, a miért Michel dolgozatának csak első részét tette ezúttal közzé, a mely Humbert életével és munkájának keletkezésével foglalkozik, míg a második rész, az Opus Tripartitum részletes elemzése és a függelékben a kivonat vatikáni codexének kritikai 1 Peiträge zur politischen, kirchlichen und Culturgeschichte der se hs letzten Jahrhunderte. Bd. III. S, 180—200.