Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Domanovszky Sándor: A magyar kérdés történeti szempontból tekintve. Ism. –ch –e. 100

<100 TÖRTÉNETI IRODALOM. Domanovszky Sándor : A magyar kérdés történeti szempontból tekintve. Budapest, 1920. Területvédő Liga kiadása. 8° 40 1. A füzet egyike a Területvédő Liga azon kiadványainak, a melyek a külföld tájékoztatására készültek. Szerző ezen czélt tartva szem előtt, a rendelkezésére álló történeti anyagból helyes érzékkel csak a leglényegesebb mozzanatokat emelte ki, de gondja volt arra is, hogy a külföld előtt jelentőséggel biró vonatkozások kellő részletességgel tárgy altassanak. így első sorban azt a kérdést veszi vizsgálat alá, hogy minő volt a honfoglaló magyarság ethnikuma s hogy a mai magyarság tulaj donképen mikor alakult meg. Megállapítja, hogy a XIII. századig a magyar társadalomnak azon faji rétegeződése, a melyet az a honfoglalás után mutatott, teljesen eltűnt s a társadalom minden osztályában beleolvadtak a magyarságba az itt talált szlávok és a később bevándorolt, számra nézve gyengébb idegen népcsoportok is. Ezen eredmény igazolásául vázolja a honfoglaláskori magyarság földrajzi elhelyezkedését és államszervezetét, majd azt az assimiláló folyamatot, a mely a keletről ellenségesen előretörő és fokozatosan betelepített ethnikailag rokon népeket (bessenyő, kun), valamint a kisebb csoportokban nyugatról betelepített polgár-elemeket (német, olasz, franczia, spanyol stb.) a magyarságba beolvasztotta. Nemzetiségi tömbök az ország területén csak akkor keletkeztek, a midőn a határszélek benépesítését honvédelmi érdekek tették szükségessé. Ilyen szempontból történt a tótok, románok és rutének betelepítése, melyről a szerző röviden ugyan, de áttekinthetően tájékoztat. A szerb telepítés már más természetű ; ebben a bécsi politika megnyilvánulását láthatjuk, a melynek czélja a magyarság politikai törekvéseinek ellensúlyozása volt. A szerb betelepítés egyúttal fordulópont a nemzetiségeknek a magyarsághoz való viszonyában is. Addig, tehát a XVII. század végéig, úgynevezett nemzetiségi kérdés nem volt ; jellemző e tekintetben, hogy a koronkint ismétlődő parasztforradalmakban nem tudjuk kimutatni a nemzetiségek részvételét nemzetiségi alapon. A felszabadított török háborúk után azonban már feltűnik a nemzetiségi kérdés, a melyet a bécsi udvar hol nyíltan, hol leplezetten támogatott s a mely a telepítések mind nagyobb arányainak következményeként állandóan nyert súlyban és jelentőségben. Első megnyilvánulása a szerbek különválás! törekvése volt, a melyet még a XVIII. században az oláhok, a XIX. században pedig a horvátok és a tótok mozgalma követett, de valamennyinél megállapítható a Bécsből való közvetlen vagy közvetett irányítás. Az ok tehát nem a nemzetiségek elnyomatásában keresendő. Szerző végül a felosztás igazságtalanságát mutatja ki hazánk