Századok – 1921-1922
Történeti irodalom - Kleinwaechter; Friedrich F. G.: Der Untergang der oesterreichisch-ungarischen Monarchie. Ism. Balanyi György 94
<94 TÖRTÉNETI IRODALOM. jelent művek teljes jegyzékének összeállítása is, a melyet szerzőnk feleslegesnek tart. (40 1.) Franczia jövevényszavaink kérdését egy másfél lapos fejezetben fejtegeti. Ez a művelődéstörténeti és stilisztikai szempontból egyaránt érdekes probléma bővebb tárgyalást igényelt volna. A könyvnek különösen tanulságos fejezetei ellenben azok, melyekben ifjaink külföldi tanulmányutjait ismerteti. Jellemző adatok egész tömegét sorakoztatja fel szerzőnk annak bizonyítására, hogy a magyarországi franczia kultúrhatásnak nem Bécs volt az egyetlen forrása, hanem mindazok a németországi, németalföldi és svájczi egyetemi városok, melyekben protestáns ifjaink a XVIII. században megfordultak. Ott sokan közülök megtanultak francziául s onnan franczia könyveket s a franczia nyelv és irodalom iránti érdeklődést hozták haza magukkal. A mi végül az anyag ügyes, áttekinthető elrendelését, adatainak megbízhatóságát és stílusának élvezhetőségét illeti, e tekintetben is a szerzőnek a legnagyobb elismeréssel adózhatunk. Dr. Birkás Géza. Kleinwaechter, Friedrich F. G. : Der Untergang der oesterreichisch-ungarischen Monarchie. Leipzig, 1920. K. F. Koehler 80 VI+331 1. A monarchia drámai gyorsasággal végbement tragikus összeomlása, minden valószínűség szerint, még nagyon sokáig fogja foglalkoztatni a történetírást. Hiszen a vég oly brutális hirtelenséggel következett el, az előkészítő és kísérő események oly őrült iramban űzték egymást, hogy jóformán még arra sem volt érkezésünk, hogy tudomást szerezzünk róluk, nem hogy szerves kapcsolatba tudtuk volna őket hozni egymással. És ha már a bukás közvetlen részleteinek bogozgatásánál is nehézségekbe ütközünk, mennyivel inkább kell ilyenekre számítanunk annak a bonyolult politico-psychologico-törtéheti folyamatnak a nyomozásánál és felderítésénél, mely a bukást megelőzte és előkészítette. Mert, hogy a bukás okai nem a végzetes októberi napok forradalmi szellemmel telített, izgalommal túlfűtött hangulatából sarjadtak ki, hanem sokkal előbbre és mélyebbre nyúlnak vissza, az iránt senkinek sem lehet kétsége, a kinek csak némi érzéke van az események összefüggésének felfogására. A lázas októberi napok csupán betetőzői, ad absurdum vivői voltak egy hosszú fejlődési folyamatnak. Ε folyamatot minden részletében felderíteni, a monarchia külső és benső életmegnyilvánulásaiban a bomlás csiráit felkutatni s fokozatos elhatalmasodásukat nyomról-nyomra kísérni, egyik leghálásabb és egyben legnehezebb feladata lesz a jövő