Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Baranyai Zoltán: A franczia nyelv és műveltség Magyarországon. XVIII. század. Ism. Birkás Géza 92

<92 TÖRTÉNETI IRODALOM. dolkodóba ejt, mert föltehető, hogy akkoriban az első lőcsei lutheránus tanító Türck (Békefi : A népoktatás 129. és 469.) még hivatalban volt. Mindent összefoglalva Szombathi műve körültekintő alaposságánál fogva, ma is a sárospataki iskola történetének egyik legfontosabb és legbecsesebb kútforrása, de egyoldalú irányánál (csak a külső történetet ismerteti), egyes hiányainál kissé nehézkes szerkezeténél fogva, mely gyakori ismétlést von maga után, épen nem klasszikus mű és ezért nem is a nagyközönségnek való. Ha pedig hozzáteszszük, hogy a latin eredetit Erdélyi J. 1860-ban a »Monumenta protestantium Hungáriáé« I. kötete gyanánt máris hozzáférhetővé tette a szakemberek számára, hogy továbbá az utolsó két-három évtizedben elismerésre méltó részletmunkát végeztek a jeles iskola múltjának számos mozzanatára vonatkozólag Dezső L., Radácsi Gy., Ellend I., Horváth Cyrill, Harsányi I., de kivált az iskola múltjának elsőrendű kutatója, Szinyei Gerzson, talán (ennyi előmunkálat láttára) nem látszik okvetetlenkedésnek, ha őszintén kimondjuk, hogy Szombathi különben derék munkájánál jobb reformáció-jubileumi ajándék lett volna, e híres anyaiskola múltját és jelenét — esetleg népszerű formában ismertető és kivált oly tanulságos ' belső életét is feltáró, összefoglaló monographia kiadása — esetleg épen Szinyei jeles tollából. Szelényi Ödön. Baranyai Zoltán: A franczia nyelv és műveltség Magyarországon, XVIII. század. Magyar tanulmányok I. sz. Budapest, 1920. Ära 18 korona. 8° 175 1. Baranyai könyve a XVIII. századi franczia műveltségnek Magyarországon gyakorolt hatását vázolja. Kimutatja a szerző, kik s mily módon tanítottak és tanultak hazánkban francziául, kik írtak és beszéltek e nyelven, kik olvastak s gyűjtöttek franczia könyveket, kik utánozták az akkor Európaszerte divatos franczia szokásokat s nyomozza, hogy a franczia kultura minő utakon jutott el hazánkba, kik voltak annak terjesztői és közvetítői. Főforrása Kont Ignác »Etude sur l'influence de la littérature française en Hongrie« cz. műve volt, mellette felhasználta Fináczy, Ballagi Aladár és Géza, Marczali, Fraknói, Molnár Aladár stb. idevágó munkáit, tanulmányozta művelődéstörténeti szempontból tanulságos XVIII. századi íróink műveit s folyóiratainkat és helyenként levéltári kutatásokat is végzett. Előszavában őszintén bevallja, hogy »a kép, a mit a franczia műveltségnek magyarországi hatásáról ad . . . az elő- és részlettanulmányok elégtelensége miatt nem teljes«. Igaza van, műve