Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Czedik; Alois von: Zur Geschichte der k. k. österreichischen Ministerien 1 61–1916. Ism. Morvay Győző 85

5S TÖRTÉNETI IRODALOM. kodtak a provisoriumhoz és parlamenti tárgyalást kívánnak. Párhuzamos és 33 órás ülések, obstructiók a kiegyezés megállapításának lehetetlenségét iparkodtak bizonyítani a 14. §. által.Baerenreuther ajánlja is, hogy ilyen tárgya lásmellőzendő. Bilinski, a kit azzal vádoltak, hogy a magyarok előnyére dolgozik, a költségvető bizottság tartós és többszörös ülései után a kiegyezési provisoriumot elfogadtatja. Ez áldatlan tárgyalásokban már éles jelek mutatkoznak, hogy a nyugatmagyarországi, morvamelléki tótok a nyelvkérdésben együtt járnak a csehekkel. Az első Gautsch-kormány a kiegyezés áldozata. Nálunk elhatározták, hogyha 1898 május i-ig nem kerül tető alá, akkor a personalis unióra térnek át és a magyar önálló jegybankot fölállítják. Gautsch sem Budapesten, sem Bécsben nem tudott egyezséget teremteni. A Thun-kormány a 14. §. alapján jóváhagyatja a magyar kereskedelmi vámegyességet, az osztrákmagyar bank ügyeit és 1907-ig állandósítja a kiegyezést, a pénz-és a valutaértéket. Bánffy belement abba, hogyha a parlament ellenzése miatt a törvényes szentesítés be nem következhetik, az eddigi perennialis megállapodások (Lukács-féle, ischli clausula) 1903 után is addig tartsanak, a míg a magyar törvényhozás másképen nem rendelkezik. Bánffy visszalépésével Széli Kálmán kijelenti, hogy a mennyiben 1903-ig a kiegyezés nem volna meg, Magyarországot nem kötelezi többé az 1867. évi államjogi határozat — és miután erre a király beleegyezését is kieszközölte — egyedül és önállóan járhat el. Budapesten és Bécsben huzamosan tárgyalnak. Egy koronatanács után a Széli-féle formulát az osztrák kormán}' is elfogadta, hogy a vám- és kereskedelmi szerződés 1907-ig, a bankprivilegium r<)io-ig meghosszabbítandó, mert ezt Magyarországon így óhajtják. Ezt a 14. §. alapján az osztráknémet pártok megtámadták. Ellene volt Lueger és Kramarz is. Eljárásukat Széli »üres fölfuvalkodottságnak« nevezte és 1899 sept. 20-án a kiegyezési törvényeket publikálják. A német-osztrákokszerintThun »laudabiliter se subjecit« és Ausztria Magyarország rabszolgájává, vazallusává lett. A Lajtán túl meg voltak győződve, hogy Magyarország csak Ausztria által érvényesült Európában. az 1867. kiegyezéssel fölvitte az Isten a sorsát, mert bármikor is egy milliós hadsereggel rendelkezhetik. Kiegyezési viták Clai-y-Aidlingen kabinetjében is fölmerülnek. Wittek alatt a quotát is megállapítják. Koerber regimeje alatt újabb kiegyezési tárgyalások folynak a magyar katonai kívánalmak és a kereskedelmi szerződések révén. Kijelenti (1901 okt. 17.), hogy Ausztria érdekeit meg fogja védeni, mert az »már nem játszhatja a bárány szerepét«. 1902 május 21-én Budapesten kifejezi azt is, hogyha Magyarország a vámtarifa, az iparvám és a kereskedelmi szerző-