Századok – 1919-1920
Történeti irodalom - Friedjung; Heinrich: Das Zeitalter des Imperialismus 1884–1914. I. Bd. Ism. Horváth Jenő 83
TÖRTÉNETI IRODALOM. 83 Friedjung, Heinrich: Das Zeitalter des Imperialismus 1884—1914. Első kötet (1884—1905). I—30 ezer. Verlag Neufeld und Henius. Berlin. 1919. XII. és 472 1. Mikor Friedjung Henrik az utolsó három évtized történetének első kötetét 1918 augusztusban azzal a mottóval küldte sajtó alá, hogy »az ősök és az unokák szakadatlanul új isteneket és eszméket formálnak«, maga sem hitte, hogy röviddel azután az általa oly híven szolgált osztrák centralismus bálványának romjain írhatja meg munkája második kötetét. Jelen művében azonban a nagyosztrák állameszme küzdelmei helyett »a külső politikával, a vezető emberek nemzetközi terveinek össz- és ellenjátékával« foglalkozik és oly magasságokba emelkedik, hol a nagyosztrák problémát maga is eltüntetni kénytelen a vizsgálódás homlokteréből. A bevezetés rövid, bár mesteri vázlatában egymásután vezeti elénk az utolsó évszázadnak (1815—1915), egy önmagában befejezett egésznek eszmeáramlataiként a lib er alismust, melynek élén a franczia nemzet az európai autokratiát 1815—48 megdöntötte, a nationalismust, melynek élén a német nemzet az európai fejlődésnek 1848—71 új irányt adott, és végül az imperialismust, mire bíráló már másfél évtizeddel ezelőtt, de akkor még hiába, hívta fel a figyelmet. (Az Imperialismus irányeszméi. Az imperiális gondolat Angliában. Négy essay a köztörténetből. Gyula 1907.) Friedjung az imperialismusban (Drang nach einem wachsenden Antheil an der Weltherrschaft) a korszak ideális, a socialismusban reális eszmeirályát véli felismerni és egy háborúszülte bölcseleti elmefuttatással fog munkája első kötetének genetikus sorrendben előadott 17 fejezetéhez. E sorrendhez már ott szó fér, mikor szerző könyve indulópontjául a czímlapon 1884, a tárgyalásban az 1871. évet kénytelen felvenni és ezzel a programm ellenére is elismeri az 1871— 1914 korszak meg nem szakítható, szerves összetartozását. A munka tehát akaratlanul elismeri, hogy az imperialismus kora nem 1881-ben (Tunis megszállása), sem 1882-ben (Egyptom birtokbavétele), sem 1883-ban (az első német gyarmat megszerzése) és végül nem is 1884-ben (az angol Imperial Federation League alapítása) veszi kezdetét, hanem az 1871-iki londoni jegyzőkönyvvel, mely a Fekete-tengert szabaddá és Oroszországot déli partjain is terjeszkedésre képessé tette. így mutatkozik be a mű I. §-ként »Németország, Ausztria-Magyarország és Oroszország 1879-ig«, melyben Bismarck a stambuli orosz uralom, Andrássy a nyugat-balkáni osztrák védőseg mellett foglalnak állást, Friedjung mint politikus és mint tör-6*