Századok – 1919-1920

Tárcza - Hivatalos Értesítő - 524

A TUD- AKADÉMIA KÖZÉPKORI KÖZLÉSI SZABÁLYZATA-23 d) a szokásos írásmódtól való, de a kiejtésre jellemző eltéréseket megtartjuk (pl. nichil, ymmo, sumpma, hostenduntur, abebunt, set, adque). 3. A szövegben előforduló tulajdonneveket (személy- és helyneveket) és akár magyar, akár más vulgaris (nem latinnyelvű) szavakat vagy kifejezéseket minden változtatás nélkül, betűszerinti hűséggel közöljük. 4. Az összetett szavakat egybeírva (adiudicandum s nem ad iudicandum), a külön szavakat külön írva (ad eum, per eum s nem adeum, pereum) kell közölni. 5. Az évszámokat az eredeti forrás írásmódja szerint : teljesen vagy részben kiírva, római vagy arab számjelekkel közöljük, megtartva a felosztást és végzeteket is (pl. M-tno CC-mo XX-mo V-o vagy M-mo CC-mo vigesimoquinto vagy millésime ducentesimo vigesimo quinto), de az évszámok jelzésére, a mennyiben szóval vagy arab szamokkal kiírva nincsenek, csakis a latin maiusculák használandók (tehát M-mo CC-mo L-mo nem m-mo cc-mo l-mo). 6. Nagy kezdőbetűt csupán pont után a mondat kezdőszavában, továbbá tulajdonnevekben s az ünnepek neveiben (ha ez utóbbiak több szóból állnak, csupán az első szóban : pl. Inventio sanctae crucis) használunk. 7. Oklevelek szövegében eltérő írással (pl. hosszabbított, oszlopos írással) írt részeket, valamint a szokásos jegyeket (Chrismon, monogramm, elvágott betűk stb.) megfelelő módon jelezzük. 8. A rövidítések mindig feloldandók ; kétes esetekre megfelelő jegyzet hívja fel a figyelmet. 9. A tulajdonneveket jelző siglák (betűrövidítések) megoldását és a közlő betoldásait (pl. oklevelekben a nyilvánvalóan tollban maradt szavakat) csak akkor és akkor is kerek zárójelek ( ) közt foglaljuk a szövegbe, ha a megoldás kétségtelenül bizonyos. Kétes esetekben a sigla a szövegben változatlanul marad és a valószínű vagy többféle lehetséges megoldást jegyzetben adjuk. 10. Csonka szövegeknek, rongált oklevelek kiszakadt és olvashatatlan részeinek kiegészítését szögletes zárójelbe [ ] foglalva közöljük, szükség esetén megfelelő jegyzet kíséretében. Ilyenkor az eredeti szöveg csonka szavait betűhíven adjuk, hogy a kiegészítés ellenőrizhető legyen (pl. ad u[estram ma\ je[statem\). A hiányzó és ki nem egészíthető szavakat három pont . . . jelzi s hogy a szöveg illető helyén mekkora az olvashatatlan rész, jegyzetben a hiányzó betűk vagy sorok valószínű számával (pl. 10—12 betű, 2—3 sor) kell jelezni. 11. A szövegből valami okból szándékosan kihagyott részt vízszintes vonás — — jelöli-12. Hibákat jegyzetben javítunk. Nyilvánvaló tollhibák a szövegben is javíthatók, de a jegyzetben a hibás szóalak ilyenkor is feltüntetendő. Szokatlan és feltűnő szóalakok a szövegben (így !) jelzéssel jelölhetők. 13. Az interpunctiot az értelemnek megfelelően kell alkalmazni. Az írásjelek fölösleges szaporítását kerülni kell. 14. Elbeszélő (nem okleveles) források szövegét a tartalomnak megfelelően bekezdésekre tagoljuk. Az oklevélszöveget általában tagolatlanul, egyfolytában kell közölni ; terjedelmes perbeli kiadványok (ítéletlevelek stb.) azonban — a könnyebb áttekinthetőség kedvéért — az ügy egyes phasisait feltüntető bekezdésekre tagolhatók.