Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Új Magyar Szemle 517

518 TÖRTÉNETI IRODALOM. 518. mány szorította a monarchiát támadó lépésére. A német vezető férfiak u. i. azt hitték, hogy a monarchia conflictusa Szerbiával localisalható. Az entente ellenséges hangulatát ismerték s az ultimátumot próbakőnek szánták az entente szándékai kipuhatolására. Az esetleg kitörő háborútól aztán Németország gyarapodását várták. — Andrássy Gyula gróf : A monarchia különbékéje. Cramon német tábornok vádjaival szemben (Unser österr.-ung. Bundesgenosse) igazolja békeajánlatát : nem mutatott hamis sürgönyt a bécsi német nagykövetnek ; szándékát Károly király megtáviratozta Vilmos császárnak, igaz azonban, hogy Wedelt nem avatta be tervébe, nehogy a németséget terve ellen izgassa. A nagykövet csak annyit mondott, hogy a német birodalom Andrássy lépését nem helyesli. A monarchia összeomlására nem az ő különbékéje, hanem a pesti forradalom vezetett. Végül elismeri, hogy szerződésszegést követett el (a mit Bethmann és Bismarck idézésével védelmez), de áruló nem volt. A czikk részletesen fejtegeti Andrássy ajánlatának szükséges és helyes voltát. — Observer a spaa-i conferentiát megelőző külpolitikai helyzetről ír. — Lendvai István. Zrínyi Miklós 1920-ban. Kifejti, hogy összes nagyemberünk közül Zrinyi van korunkkal a legsokoldalúbb vonatkozásban. — Közölve van még a franczia nemzetgyűlés tiltakozása Elzász és Lotharingia elszakítása ellen (1871 febr. 19. ülés) és Delcassé, volt franczia külügyministernek a világháború egyik okozójának nyilatkozata a franczia határokról 1890 aug. 7-én. Júl. Popovics Sándor. A békeszerződés állampénzügyi határozatai. Ellenségeink követeléseiket arra alapítják, hogy a központi hatalmak okozták a háborút s ezért kötelesek a győzteseknek az összes veszteségeket megtéríteni, melyeket ezek a háború alatt szenvedtek. Egy más csoportja a követeléseknek csupán Ausztriát és Magyarországot terheli : a monarchia szétdarabolásából származó pénzügyi rendelkezések. Részletezi ezeket, majd jellemzi a jóvátételi bizottságnak, ennek az »államnak a legyőzött államok fölött« páratlan kiterjedésű hatáskörét. A szerződés végrehajthatatlan, mert a kik készítették, nem ismerik viszonyainkat, hanem aprioristikus tételekből indulnak ki. Ezért olyan képtelenek a határok is. — Pethő Sándor. Magyar girondeisták. Két szélsőséges irány közt a mérséklet középútját követő magyar politikusokat és államférfiakat nevezi magyar girondeistáknak. Az 1526 utáni időkig megy vissza, felsorolja Martinuzzit, Zrínyit, a költőt, majd 1848-ból Batthyány Lajost, később Deák Ferenczet. Ez volt a közjogi gironde : kurucz és labancz, függetlenségi és aulikus közti középút, melyre most a társadalmi gironde-nak kell következnie. — Cholnoky Jenő. Magyarország területének épsége tudományos, földrajzi szempontból. Geographiai érvekkel bizonyítja, hogy az ú. n. utódállamok, mint földrajzi absurdumok, tartós államokká nem alakulhatnak. — Jancsó Benedek. Nagyrománia. Hosszabb czikkben megállapítja, hogy az új, mértéktelenül megnövekedett alakulat sem nemzetiségi, sem dinastikus sem katonai, sem belpolitikai szempontból nem alkalmas a consolidatióra. Sem az erdélyi oláhság, sem Averescu katonai uralma, sem az erdélyi oláh kormányzó tanács nem képes az országot kormányozni. Ismerteti az agrármozgalmakat s a közigazgatás problémáját. — Bajza József. A másféléves Jugoszlávia. Leírja SHS királyság előtörténetét, a horvátok köztársasági mozgalmát, a szerb centralisatio reactióját, majd a közös délszláv ideiglenes parlamentet, működését és pártjait, a demokrata párt kormányzását, könnyelmű