Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Jancsó; Benoit de: Quelques reflexions critiques sur l’essai de N. P. Comnéne »La terre Roumaine á travers les ages«. Ism. –ch –e. 493

TÖRTÉNETI IRODALOM. 493. melyet az embereknek vívniok kellett, sokkal nehezebb volt, semhogy a szereplő egyéneknek a tollforgatásra elég idejük maradt volna s a mostoha viszonyok közt nem fejlődhetett ki az a finom társadalmi élet sem, a mely a mémoire-írásnak nevelő iskolája. De nem azért tettem szóvá ezt a kérdést, hogy az illustris szerzővel perbe szálljak. Máshova akarok concludálni. A mémoireirodalom hiánya azért baj ránk nézve, mert a közönséget az van hivatva a történeti emlékek megértésére nevelni, mert a történeti szellem megerősödésének az volna leghathatósabb eszköze. A forradalom meggyalázta a nemzeti történetet, de nagyon jól tudta, hogy benne milyen erő lakik. A saját eszméinek is — bár materialista világfelfogást hirdetett — Pogány József »Világkönyvtáráénak gondosan összeválogatott forradalmi irányú történeti munkái s a destructiv írók történeti drámái készítették elő a talajt. S hogy utóbb mennyire féltek a nemzeti történet erejétől, mi sem bizonyítja jobban, mint az a hajsza, a melylyel a kommunisták uralomrajutásuk után a magyar történeti és irodalomtörténeti tankönyvek megsemmisítésére törekedtek. A tanulságokat csak a nemzeti irány nem vonta le. A külföldön a könyvpiaczot elárasztják a memoireokból átalakított regények. Nálunk senkinek sem jutott eszébe, hogy a szereplő családok tagjainak nagy gazdagságban fennmaradt levélanyaga alapján a mult nemzeti szellemét hasonló feldolgozásokkal vigye a közönség közé. Tormay Cécil »Bujdosó könyv«-e önkéntelenül is azt a gondolatot váltotta ki belőlem, milyen nemes föladat volna ez különösen finomlelkű nőköltőink részére. A mémoireirodalom hiányainak ilyetén pótlására első sorban ők volnának alkalmasak. Tormay Cécil »Bujdosó könyv«-ét — ha végére ér — bizonyára minden olvasója a sajnálkozás érzésével teszi le. Március 2i-ikével való lezárása csalódást kelt. Kár volna, ha a proletárdiktatúra idejének szenvedéseit és sok titokban maradt nemes törekvését nem örökítené meg az ő hivatott tolla. Domanovszky Sándor. Benoit de Jancsó: Quelques réflexions critiques sur l'essai de N. P. Comnène «La terre Roumaine à travers les âges.» Atlas historique et ethnographique. Paris. Payot et Cie. 1919. Budapest. Hornyánszky. 1920. Abban a munkában, a mely hivatva van a mi nemzetiségi viszonyaink felől egyoldalúan és irányzatosan tájékoztatott külföldet a való tényállásról és tarthatatlanságáról meggyőzni, kétségkívül Jancsó Benedek vezet. Korábbi tudományos mun-