Századok – 1919-1920

Tárcza - Hivatalos Értesítő - 419

438 DR. RE ISZIG EDE. Ulászló meghallgatván Újlaki védekezését, őt kegyesen elbocsátotta, meghagyván neki, hogy a Szent György napjára Budára egybehívott országgyűlésen megjelenjék. Beriszló Bertalan, a ki úgy látszik abban reménykedett, hogy Űjlaki pártfogói részére is kegyelmet eszközölnek ki, szintén eljött Pécsre. A mint erről halálos ellenségei értesültek, mindent elkövettek, hogy a királyi kegyelem rája ki ne terjedjen. Addig-addig áskálódtak ellene a gyenge, akaratnélküli Ulászlónál, míg a király el nem rendelte elfogatását, a melyet Somi Józsa temesi főispánra bízott. Somi Józsa a rendelet vétele után azonnal bezáratta a város kapuit, hogy Beriszló Bertalan el ne menekülhessen, ekként az egérfogóba került perjelt könnyűszerrel elfogatván, ugyanazon a napon, a melyen Üjlaki Lőrinczet II. Ulászló király kihallgatáson fogadta, vasra verve a király elé hurczolta.1

Beriszló elfogatásának hírére Üjlaki Lőrincz is megdöbbent, attól tartván, hogy ő reá is hasonló sors vár, de pártfogói megnyugtatták és távozási engedélyt eszközöltek ki számára. Beriszló elfogatásának híre különösen a drávántúli országrészekben keltett részvétet. Főleg a nép körében támadt elkeseredés, melynek lecsillapításával a király Bakócz Tamást bízta meg.2

Az 1495. évi országgyűlés eloszlása után megtartott ítélőszék Beriszló Bertalant a temesvári várban eltöltendő fogságra ítélte. A XVI. századbeli források és ezeket felhasználó történetíróink Beriszló Bertalant, mint ama kor egyik legelvetemedettebb emberét igyekeznek feltüntetni.3 Annyi 1 Istvánffi Miklós : Regni Hungarici História. Liber III. 27. — 1685. évi kiadás.) * Kukuljevic Ivan : Priorat vranski. Rad : LXXXII. kötet, 29 —30. 1. 3 Isthvánffi M. (i. m. III. 27—28) szerint a Száva és a Duna közti részeken királyi méltóságot bitorolt, hamis pénzt veretett, a törökökkel czimboráskodott, tisztes nőket, szűzeket öletett meg, miután rajtuk előbb erőszakot követett el, ártatlan embereket válogatott kegyetlenséggel gyilkoltatott meg. Isthvánffi idevonatkozó adatait nem lehet feltétlenül hiteleseknek tekintem, mert azokat részben rosszakaratú elfogult egykorú tudósításokból vette. Ő maga is megjegyzi művében, hogy 1550. év óta már világosan írhat, mert a kor, a mit fest, hozzá közelebb esik. Ekkor ugyanis már 15 éves volt. — Hasonlóan emlékeznek meg róla : Johann Christian von Engel : Geschichte des Ungarischen Reichs III. 270—74. — Fessier J. A. : Dis Geschichten; der Ungern und ihrer Landsassen VI. 103. — Böhm Lénárt : Dél-Magyarország külön története. I. 176. Horváth Mihály: Magyarország Történelme. II. kiadás. III. 269—271.