Századok – 1919-1920

Tárcza - Baranyay Béla: Jelentés a Magyar Történelmi Társulat 1918. és 1919. évi működéséről 411

416 TÀRCZA. Márczius 2i-ike után a Társulat halálos ítéletének tudatos kihívása lett volna a közgyűlésnek megtartása. Az elnökség mindezek folytán vállalta és igénybe vette azt a mandátumot, a mely csak az 1916—1918. évekre szólt, de gyakorlat szerint az 1919. évre is megillette és kötelezte a szokásos megújításig, s nem érezte magát arra jogosítottnak, hogy akár maga hagyja el helyét, akár a választmány 1916—1918. évekre eső egyharmadának megbízatását megszűntnek vehesse. Helyén maradt s így élte át az elnökség is, a Társulat is a proletárdiktatúrát. Ép így mellőzte az elnökség a megállapított igazgató választmányi ülések összehívását is. A társulati működés másik iránya, a kiadványok megjelentetése az év elején szép eredményt ígérő kezdettel indult meg. A Századok ez évi 1. és 2. száma összevontan egy, 7 íves füzetben szabályos időben jelent meg, ugyanakkor a Magyar Történeti Életrajzoknak az 1918-ról megkésett kötete, Bodnár István és dr. Gárdonyi Albert tagtársaink munkájának, Bezerédj István életrajzának első kötete. Az ú. n. tanácsköztársaság idején a kiadványok megjelentetése nyomdatechnikai okok miatt szintén szünetelt, bár a nyomdába adott kéziratok kiszedését — a Századok 3—4. számáét és a Magyar Történeti Életrajzok 1919. évi kötetéét — a szellemi termékek bizottsága nem tiltotta el s az elnökség a sok bejelentéssel stb. járó zaklatás ellenére sem vonta vissza. Az elnökségnek és a szerkesztőségnek ezen, az oktalan összeütközéseket kerülő, tartózkodása és eljárása tette lehetővé, hogy maga a Társulat elkerülhette azt a kényszerűséget, hogy fictiv directorium felállításával kelljen és igyekezzék menteni a menthetőt és azt a lehetőséget, hogy a történelmi materialismust kutató intézet tegye reá kifosztó és pusztító kezét félszázad alatt gyűjtött erkölcsi és anyagi javaira. Az elnökség e passiv eljárása az első sorban érdekelt választmány helyeslésével találkozott s így a felelős vezető tényezők — elnökség, választmány és tisztikar — belső egységének fennmaradása megkönnyíti majd az okozott egyéb károk kiheverését és a kitűzött czélok elérését. Tényleges kárunk — a damnum emergens értelmében —; nem volt. Pénzünkből a proletárdiktatúra nem tulajdonított el semmit s a szovjetpénz értékleszállítása nem érintett bennünket. Kiadványainknak az Athenaeumnál őrzött mennyisége lényeges kárt nem szenvedett. Annál lényegesebb a Társulatunkat a haszon elmaradásával legalább átmenetileg ért károsodásunk.