Századok – 1919-1920

Tárcza - Baranyay Béla: Jelentés a Magyar Történelmi Társulat 1918. és 1919. évi működéséről 411

412 TARCZA . nich Imre volt főtitkár lemondásával szükségessé vált intézkedések tekintetében kellett határozni. E vál. ülések tárgysorozatán csak kétszer szerepelt előadás : a május 23-iki ülésen dr. Pelz Béla r. tag olvasta fel »Az 1717. évi tatár beütésről« szóló értekezését, az október 10-iki ülésen pedig dr. Patek Ferencz r. tag mutatta be az »Árpádok és az Anjouk családi összeköttetései«-t tárgyaló beható dolgozatát. A tisztikar kebelében személyi változást okozott a titkári állás tekintetében történt intézkedés és a főtitkári állás megüresedése. A gazdasági bizottság kezdésére a választmány márczius havi ülésén a titkári állást megürültnek nyilvánította és a május 23-iki ülésen jelentéstévővel töltötte be. Dr. Lukinich Imre főtitkár a pozsonyi magyar Erzsébet tud. egyetemre neveztetvén ki az egyetemes világtörténet tanárává, a fővárosból való távozásakor lemondott főtitkári állásáról, a melyre 1916. évi május 18-án választatott meg. Nehéz szívvel vált meg tőle mind a választmány, mind az elnökség, mert benne kiváló munkaerő, a Társulat érdekeit mindig melegen szívén viselő és nagy tervek és kezdeményezések iránt mindig fogékony tisztviselő és munkatárs szolgálta Társulatunkat. Az 1918. évben lejárt az 1915—1917. cyclusra választott húsz választmányi tag megbízatása. Ezeknek és a tiszteleti taggá választás folytán amúgy is a választmány tagjaiul tekintett dr. Berzeviczy Albert, dr. Fraknói Vilmos és dr. Károlyi Árpádnak helye, összesen tehát 23 igazg. vál. tagság az április 25-én tartott közgyűlésen a kilépetteknek az 1918—1920. évkörre való újra megválasztásával és dr. R. Kiss István és (f) Sörös Pongrácz r. tagoknak az Г917—1919. évkör, végül dr. Morvay Győző alapító tagnak az 1916—1918. évkör hátralévő idejére való beválasztásával töltetett be. Mint már az 1917. évben, az r9i8-ik évben is a közgyűlés volt az az alkalom, a melyen a Társulat számot vetett czéljainak. terveinek és eszközeinek arányával. S meglévő erejével további nagyszabású kezdeményezésre, czélkitűzésre tán nem mert volna vállalkozni. Ismét Társulatunk elnöke volt az, a ki találkozván ügyszeretetben és lelkesedésben egy új terv felvetőjével, dr. Károlyi Árpáddal, bámulatos rövid idő alatt megszervezte a megvalósítás egyik legfontosabb feltételét, a szükséges pénzösszeg jelentékeny részét s ezzel kiemelte a »Magyarország újabbkori történetének diplomatiai forrásait« abból a veszélyből, hogy még a reménye is elhaljon majdani kiadásának. Ennek a vállalatnak előkészítő lépései mellett — az október 10-iki vál. ülésen megállapíttatott a szervezésre és kiadásra