Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Világ - 410

408 TÖRTÉNETI IRODALOM. 410 Aali pasa br. Testa osztrák tolmácsnak azt felelte, hogy a szultán nem mondhat igent, de nemmel sem válaszolhat. Azonban ünnepélyesen tiltakozik, hogy ezen határozatot nem-nek tekintse. E mesteri diplomatiai kitérő felelet arra szolgált, hogy időközben Angolország és így Francziaország segítségét biztosítsa. Palmerston lord haladéktalanul Törökország pártjára állt s Ausztria és Oroszország szégyenére Kossuth és társai szabadonbocsátása és Törökországból elutazása mellett foglalt állást. Palmerston előtt az egész ügy annyiban volt nagyjelentőségű, hogy Kossuth kiadatását kapcsolatba hozta a szultán függetlenségével. Palmerston semmiképen sem engedte, hogy a szultán elhatározása korlátoztassék és hogy Ausztria és Oroszország Anglia tekintélyét sértő eredményt érjen el. Azért el volt tökélve, hogy ha Bécsben és Pétervárott a szelid figyelmeztetés nem használna, erősebb eszközökhöz is nyúl. Ilyen lett volna angol hajók megjelenése Konstantinápoly előtt. A czár félvén azon eshetőségtől, hogy esetleg a nyugoti hatalmakkal összeütközésbe jöhet, a bécsi kabinettet leintette. A további tárgyalásoknak az volt az eredménye, hogy Kossuth honfitársaival 1849 novemberében a kisázsiai Kiutahiába szállíttatott. így Palmerston, ha nem is tudta Kossuth menekülését vagy szabadonbocsáttatását keresztülvinni, azt mégis elérte, hogy a magyar politikai menekültek nem kerültek a hóhér kezébe. Pesti Hirlap. 1920. 46. szám. Takáts Sándor. Kalandorok városa. A régi magyar vendégszeretetre vonatkozó adatokat közöl. A mult század első évtizedeiben sok külföldi utazó fordult meg nálunk. A magyar kastélyok és kúriák e vendégszeretete sok kalandort csalt hazánkba, a kik, ha ügyesek és alkalmazkodók voltak, mindenütt szíves fogadtatásra találtak. A kalandoroknak viselt dolga elterjedt a külföldön is ; s nemcsak a titkos rendőrség, de a lipcsei újságok is hirdették a 30-as években, hogy Pest a kalandorok városa és eldorádója. — 62—63. szám. Takáts Sándor. Zrinyi Margit. A XVI. század erkölcsi életének egy episodját írja le. Zrinyi Margit, a szigetvári hős két leányának egyike férjhez ment Homonnai Miklóshoz, a ki 1580-ben váratlanul meghalt, hátrahagyván nejét és három kiskorú leányt. Homonnai férfirokonainak kizárásával majd mindenét özvegyének és kiskorú leányainak hagyta. Ez felbőszítette Homonnai fivérét, Istvánt, a ki azt hitte, hogy ő lesz a főörökös. Homonnai István elkérte az özvegytől a végrendeletet s vissza sem adta többé. Azután hozzáfogott Zrinyi Margit és árvái birtokának elfoglalásához s az özvegyet mindenéből kiforgatta. A dolog pörre került, a melyben az özvegy lett a nyertes. Homonnai ebbe nem nyugodott meg s ismételten elfoglalta a jószágot, míg 1586-ban Rudolf király az özvegynek ítélte oda s Homonnai Istvánt teljesen elítéli. 1587-ben, úgy látszik, az országgyűlés is az özvegy javára döntött, a ki azonban szeptember körül már nem volt az élők között. Új Nemzedék. 1920. 114. szám. Takáts Sándor. A Zrínyiek és a Muraköz. A Zrínyiek hősies küzdelmét Muraközért írja le. Világ. 1920. 167. szám. Feleky Géza. Friedjung. A nemrég elhúnyt osztrák publicistának »Harcz a német hegemóniáért és »Ausztria története 1848-tól 1860-ig« czímű munkáit ismerteti tömören. Különösen az előbbi munka alapján Bismarcknak a német egység megteremtésére kifejtett politikai működéséről ír.