Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Görgey István: Görgey Arthur a száműzetésben. 1848–1867. Ism. –ch –e. 381

TÖRTÉNETI IRODALOM. 383 veszteni valónk. « Épen azért István öcscsének súlyos megbetegedése csaknem a kétségbeesésbe kergeti az elkeseredett lelkű Görgeyt ; ezen lelkiállapotára igen jellemző 1850 február 24-i, nemkülönben áprilisban kelt azon levele, melyben a teljes lemondás hangja szólal meg. »Énnekem nincs jövőm, nem is lehet, a míg élek. Tán lesz halálom után, ha rágalmazóim a dolog természete szerint egymásba kapván, álorczáikat kölcsönösen letépendik s a szerencsétlen elámított nép magába térve, jobban kinyitandja szemeit.« Ez a »szerencsétlen elámított nép« azonban vakon hitt Görgey árulásában. Száműzetése első éveiben ezerszámra kapott leveleket, melyeknek »kisebb része durva szidalmazást és dőre fenyegetést tartalmazott, a hasonlíthatatlanul nagyobb rész azonban bő alamizsnát kért, kétségkívül abból a százezrekre mehető képzelt vérdíjból, a melyért érdemes lehetett a hazáját eladni.« Mikor pedig Zichy Edmund gróf valamelyik bécsi lapban közönséges gyilkosnak nevezte Görgeyt, a ki ellen gyilkosság czímén készült vádiratot benyújtani a cs. és kir. bíróságnál, a hírlapirodalom is keményen támadta Görgeyt, a kit ugyanekkor súlyos anyagi gondok is bántottak. Görgey csekély, részben kölcsönvett készpénzzel kezdte meg új életét Klagenfurtban, de ez az összeg csak igen rövid időre biztosított számára szerény megélhetést. Bátyja, Guidó, közölte ugyan vele, hogy a ministerium még 1849 szeptemberben az osztrák altábornagyi normális nyugdíjjal egyenlő évdíjat határozott részére, de neki érte folyamodni kell. Görgey azonban erkölcsi lehetetlenségnek tartotta, hogy ő szorongatott anyagi helyzetében is azokhoz folyamodjék, »akik az ő tábornoktársait ily gyalázatosan kivégezték, kik őt azáltal, hogy vele kivételt csináltak, erkölcsileg kivégezni szándékoznak. A két testvér, Guidó és István, tehát ennek következtében arra a modus vivendire gondolt, hogy »az igazság felderítése« s azonfelül Görgey kuszált anyagi viszonyainak rendezése végett is, kiadatják Görgeyvel emlékiratait, melyeknek kiadására Manz Frigyes bécsi könyvkereskedő készségesen vállalkozott. Az eszmétől Görgey nem idegenkedett s már 1850 elején hozzáfogott emlékiratainak írásához, mely munkájában István öcscse éveken át a legnagyobb önfeláldozással segítette. Az emlékiratok 1852 tavaszán készültek el, megjelenésük (Leipzig. 1852. Brockhaus.) külföldön is nagy feltűnést, a bécsi hivatalos körökben azonban nem csekély ingerültséget keltettek. A császári rendőrminister, Kempen altábornagy »irodalmi merénylet «-nek nevezte azokat. Manzot. elfogatta, a forgalomban lévő példányokat elkoboztatta, Görgey Guidót, sőt magát Görgey Arthurt is, hadi törvényszék elé idézték, sőt utóbbi személyes mozgási szabadságát