Századok – 1919-1920

Melléklet - A Magyar Történelmi Társulat forráskiadási szabályzatai 1–24

28 KÁROLYI ÁRPÁD. ez alkotmányos szándékát — hogy ez ellen nincs mit tenni.1 Annál nagyobb aggodalmat okozott hát Melfi püspökének Thurzó György és Révay Péter politikai tevékenysége, más műszóval mondva korteskedése, hogy a küszöbön álló országgyűlésre a tavalyi nagy és egységes protestáns párcot ismét összehozhassák. Maga a király is jól tudta s kedvetlenül nézte ezt, s tőle telhetőleg igyekezett is gátat vetni a dolognak, a mennyiben tanácskérés és egyéb ürügy alatt sokszor behivatta a két főurat udvarába csak azért, hogy őket a megyei rendekkel való érintkezéstől elvonja ; sőt megtette azt, hogy Thurzó Györgyre, a ki ideiglenes helytartói minőségében Felső-Magyarországba volt menendő, királyi parancsot küldött, hogy maradjon birtokán, mert esetleg az udvarnál lehet szükség reá. Persze az efféle fogás sem sokat használt ; Révaynak, Thurzónak is bőven módjában maradt élő szóval s főként leveleikben agitálni a protestánsok tömörítése mellett, mely megakadályozza azt, hogy — mint állítólag Thurzó hirdette volna — ismét a papok uralma alá kerüljön az ország, mint a közelmúltban volt.2 Fokozta a nuntius aggályait az agitatiókkal összeköttetésben a sok rossz hír, mely az egyházi javak visszaadása ügyéről keringett. A felsőmagyarországi megyék — ez volt a híre — nagyobbrészt olyan követeket jelöltek vagy választottak volna már meg az országgyűlésre, a kik egyházi javak donatariusai vagy zálogbirtokosai s a kik e szerint okvetlen ellenezni fogják a mondott javak visszaadását. Főleg félt a nuntius Thurzó kétszinű viselkedésétől e részben, mint a ki szerinte »hamis kártyával játszik«. Egyfelől azt mondja t. i., hogy az ország törvényei szerint Bocskay adományai és zálogbaírásai érvénytelenek másrészt meg azt hirdeti, hogy az egybehívandó országgyűlés nem is lesz igazi országgyűlés, hanem csak panaszok és sérelmek chaosa, útvesztője, a melyen hát a kath. egy-1 A nuntius jelent. 1609 auguszt. 22. Nunz. di Germ. 114. A. — »La conditione de tempi è tale, che richiede a malgrado nostro di chiuder gli occhi à qualche cosa«, írja a pápai államtitkár a nuntiusnak 1609 szept. 12. Nunz. di Germ. 26. 3 Bőven szólnak minderről a nuntius jelentései 1609 aug. 29. Nunz. di Germ. 114. A. és okt. 17. (U. o.) Ez utóbbiban mondja : . . . non manca il Turso, homo versutissimo, ancorche absente (az országból) di tener ivi (az országban) continue prattiche et disponer ï'animo de quei baroni heretici all' unione, dice egli, perché i preti non habbiano tanto da dominare, come han fatto per il passato.4