Századok – 1919-1920

Értekezések - REISZIG EDE: A magyarországi János-lovagok a XVI. században 321

338 dr. gróf klebelsberg kunó. Az elmúlt két évtizedben ismételten rámutattak arra, hogy társadalmunkból hovatovább kivész a történelmi érzék. Az ország, különösen a főváros gondolkozásának ez az új iránya nemcsak a nemzeti érzés gyengülését jelentette, hanem fogékonynyá is tette a lelkeket felforgató, rendbontó eszmék befogadására. A magyar nemzetnek többször kellett fegyverhez nyúlnia az idegen, osztrák érdekek csatlósává lett államhatalommal szemben, de ezek a forradalmak szabadságharczok voltak a nemzet legszentebb jogainak védelmére, melyek nem tagadták meg a multat, hanem ellenkezőleg, történeti jogainkat védték. Hogy Károlyi Mihály mozgalma nemzettagadó lázadássá fajult, annak a vezetők gyarlóságán kívül oka volt kétségtelenül az is, hogy széles néprétegek, hogy a középosztály, az értelmiség egy részének lelkéből kiveszett minden nemzeti, kiveszett az a tudat, hogy a mult milyen erkölcsi és jogi kincsesház a népek életében. Jászi Oszkár és radikális köre a maga szempontjából egész öntudatosan cselekedett, midőn támadta a történelem tanítását, a magyar történetírás hagyományos nemes szellemét, midőn gyöngíteni igyekezett a történelmi érzéket, mert tudta, hogy légben lógó elméletei a történelem, a multak reális tapasztalatai segélyével könnyen megdönthetők, mert sejtette, hogy csak dicső múltjáról megfeledkezett nemzedék fordulhat felületes tanításai felé. A ki ezredéves alkotmányunkhoz ragaszkodik, a ki fel tudja fogni a jogfolytonosságnak, a politikai traditióknak erkölcsi és gyakorlati jelentőségét, mint felfogja a világ első alkotmányos nemzete : az angol, az sohasem szegődhet a társadalmi rendbontás, a mindent felforgatás vörös zászlaja alá. Valójában a történelem nem restrospectiv, a multakba visszatekintő kíváncsiság csupán, hanem hatalmas erkölcsi erő, melynek ha ismerete és szeretete a lelkekből kivész, akkor a nemzet olyan, mint az emlékezőtehetségét vesztett ember, a ki nem okul, hanem oktalanul rohan a veszedelembe, a vesztébe. A társadalom tehát önmagát, saját rendjét védi, ha a történetírást pártolja. Az anyagi bajok a magyar tudományosságot létében fenyegetik. Ne engedje hát a magyar társadalom a magyar kulturát összeomlani. Kiki áldozzon egy-egy könyv kiadására, egy-egy tudományos megbízatásra, a tehetősebbek, a közeli rokonok nélkül állók egy-egy nagyobb intézmény alapítására. Az nem lehet, hogy még a megcsonkított Magyarországon, még a leapadt magyar nemzetben is ne akadjon egyetlenegy áldozatkész ember, a ki a nemzeti történetírásnak, a hazafias szellem ez örök forrásának fejlődését magyar történeti