Századok – 1919-1920

Értekezések - KÁROLYI ÁRPÁD: Széchenyi István elkobzott iratai 225

242 károlyi árpád. — széchenyi istván elkobzott iratai. ban megtörténhetik az elkerülhetetlen : »epedek a megsemmisülésért«. Megkezdődik lelkében az Élet harcza az öngyilkosság gondolata ellen. Márczius 29-én éjjel már agyon akarja magát lőni. Másnap így kiált fel naplójában : »Kétségbeejtő, hogy sem élni, sem halni nem tudok !« Az élet hatalmas ösztöne, az övéihez való ragaszkodás, a vallásos kötelességérzet vasmarokkal szorítja az idegek fékevesztett paripáin tovaszáguldó lelket ; de ez kisiklik e vasmarok fogása alól. Márczius 31-én csak e szó van a naplóban : »Elvesztem.« És ápril i-én az utolsó bejegyzés így szól : »Nem menekülhetek.« Még egy álló hétig birkózott az élet egészséges ösztöne a beteg Halálvágy, az összetört lélek végső nyugalomra való vágyakozása ellen. Óriási tusa lehetett ez. Még naplójára sem akarta bízni a szenvedő, i860 április 7-ike és 8-ika közti éjen dördült el aztán az a pisztoly, mely a szörnyű tusának véget vetett és szétroncsolta azt az agyat, melynek minden rostja a magyar haza javára czélzó s a magyar faj izzó szeretetéből fakadt magasztos gondolatokkal volt tele. Károlyi Árpád.