Századok – 1919-1920

Értekezések - KÁROLYI ÁRPÁD: Széchenyi István elkobzott iratai 225

240 kArolyi árpád. •czius i-jéig terjed s .20 nagy ívrétü lapot foglal el a vékony kötetben. Ez a napló, sajnos, még szűkebb szavú, mint az •előbbi, majdnem csupa »Schlagwort«. Mind a mellett jól használható képet ad Széchenyinek Bach bukása után a conservativ magyar államférfiakkal közös politikai működéséről. Széchenyi a notablék gyűlését akarja, ezután tüstént koronázást ; a pénzügyi tárczát Zichy Ferencznek, a belügyit Jósika Sámuelnek szeretné adni ; a közjogi kérdések szabályozására Bartal bevonását ajánlja Jósikának. Szóba kerül Széchenyi látogatói között aztán az is, hogy az új kiegyezésben esetleg Anglia garancziáját kellene kikérni. Beszélt-e erről Széchenyi Lord Loftussal, a bécsi angol nagykövettel, a ki •épen a napokban látogatta meg őt, erről nem szól a napló. Némely vérmes magyar körök a reménység olyan tündérvizein úsztak, hogy pl. a derék Danielik püspök már a nádorságot ajánlotta fel Széchenyinek, a mire az lőn a komor válasz, ismét egy szomorú vaticinium : »Ebből a házból én élve nem megyek ki.« Persze Széchenyi körének tervezgetései apránként elveszték lábuk alatt a talajt. Az osztrák belpolitika sehogysem akart más vágányba terelődni — sa magyarbarát b. Hübner visszalépett. Szécsen Antal szomorúan jelenté Széchenyinek, hogy minden a régiben marad. Szőgyény és Zichy Ferencz bevallák neki elbátortalanodásukat, sőt Zsedényi elkeseredetten panaszkodott, hogy apránkint akarják a magyarságot kiirtani. De Széchenyi még nem adta fel a küzdelmet ; bízott Apponyiban, sőt bízott a maga szűkebb köre : Falk, Hollán, Kecskeméthy publicistikai működése hatásában. A toll hatalma felhasználására, úgy látszik, nemcsak Szécsen Antal, hanem még egy Liechtenstein herczeg is ösztönözték. E behatások alatt írta meg utolsó művét, az imént említett Disharmonie und Blindheitot. Alig lőn azonban vele készen, őt is magával sodrá a csüggedés. Hozzájárulhatott ehhez Schmerling nála tett látogatásának, úgy látszik, ki nem elégítő eredménye ; erre mutat legalább Széchenyi január 10-iki naplójegyzése : »Hiába, ez is csak német.« Mindamellett feszült figyelemmel kísérte a politika eseményeit, s mikor Benedek neve feltűnt a magyar láthatáron, Széchenyi türelmetlenséggel várta őt, a ki magát hozzá márczius elsejére bejelenté. Benedek látogatása azonban elmaradt s helyette a következő napon Felsenthal jelent meg rendőreivel a házkutatásra. Ebben az öt hónapról szóló naplóban soha nem panaszkodik Széchenyi — egy napi láza s kis rekedtsége kivételé-