Századok – 1919-1920
Melléklet - A Magyar Történelmi Társulat forráskiadási szabályzatai 1–24 - 4. Részletes utasítás az újkori történeti források kiadására 12
16 KAROLYI ÁRPÁD. így történt azután, hogy tüstént az 1608-diki koronázó országgyűlés befejezése után, még mielőtt Forgách és a magyar főpapok a maguk folyamodásait a pápához és a bíbornoki kollégiumhoz megírták volna, a segélyügyről természetesen jól informált nuntius, bár épenséggel nem volt megelégedve a hozott egyházpolitikai végzésekkel, sőt azok káros hatását illetőleg a prímás nézetében osztozott, mégis mentő szavakat talált a király számára. A viszonyok hatalmasabbak voltak mint Mátyás, — ez a rövid kivonata a melfii püspök megértő belátásáról tanúskodó szép jelentésnek — a kinek egész helyzete a bizonytalanság bélyegét hordja magán, mert itt a magyar, amott az osztrák eretnekek szorongatják, a török, a kivel határkérdések miatt még nem teljes a kiegyezés, a fronton erősen figyel s ha alkalom adódik rá, zavarólag kész közbelépni, a császár pedig rosszakarata nvilvánságos jeleivel és tényeivel súlyosbítja az új király positióját. >>Nem tagadom, hogy — az egyház szempontjából — nagy a baj ; de akkorának még sem tartom, hogy idővel és jó kormányzattal ne lehessen végre is legyőzni.1 Arra kérte azért az államtitkárt Melfi püspöke, hogy mások — és itt bizonyára első sorban Forgáchra czéloz — túlsötét helyzetfestését ne vegye készpénz gyanánt. Kétségkívül alkalmas volt volna ez a jelentés a magyar főpapok még akkor meg sem írott panaszának s Forgách még útra nem indított legutóbbi hatalmas vádjainak már előre is némileg élét venni, ha pár hétre a jelentés után nem adja ki Mátyás az ellene fegyverben álló osztrák protestánsok számára, a czélból, hogy őket az osztrák alkotmány által megkívánt hűbéri hódolatra mint új fejedelmük rábírja, ióoq márczius 19-diki szabályzatát. Tudni kell ugyanis, hogy a curia érthető okokból sokkal nagyobb aggálvlyal tartott az osztrák tartományok elprotestánsodásától, mint a melylyel Magyarországét nézte, sőt a magyarföldi protestáns eredmények előtte első sorban azért voltak aggasztók, mert az osztrák rendeket utánzásra késztették. Ezt jól tudva igyekvék tüstént a magyar országgyűlés befejezése után megnyugtatni Mátyás a pápai udvart, mikor proprio motu Ígéretet tőn a nuntiusnak, hogy kész előbb odaadni életét, előbb koczkára tenni egész jelenét és jövőjét, mint-1 Non nego che 1' infirmità non sia gravissima ; ma perô non l'ho per tale che co'l tempo e con un buon regimento non possa alfin superarsi. A nuntius jelentése 1609 január 17. Borgh. II. 165.
