Századok – 1919-1920

Melléklet - A Magyar Történelmi Társulat forráskiadási szabályzatai 1–24 - 4. Részletes utasítás az újkori történeti források kiadására 12

14 KÁROLYI ÁRPÁD. bibornok tiszta életűnek, tudományosan képzettnek, eszesnek, nemes gondolkodásúnak festi őt s dicséri előkelő tartását.1 Oly jellemzés ez, a melynek Melfi püspöke missiója alatt csakugyan megfelelt. Képzettségéről, eszélyes voltáról és tapintatáról szépen írott jelentései és az 1608-diki meg 1609-diki pozsonyi országgyűlésen való viselkedése meggyőzik a kutatót, s abból, a hogyan a magyar kath. egyház iránti őszinte igyekezete mellett is mérlegelni tudta Mátyás kényes helyzetét, méltányos gondolkodásmódja s belátása bőven kiviláglik. Abban a brévében, mely Melfi püspökének Mátyásnál megbízó gyanánt szolgált, a pápa szives szerencsekívánattal üdvözlé a főherczeget küszöbön álló királyi méltóságához s kifejezéabbeli reményét, hogy mint uralkodó a kath. egyház érdekeiről nem feledkezik meg. Intelmét és szerencsekívánatát V. Pál megismétlé a megkoronázott Mátyásnál is,2 a ki köszönő levelében mondhatni mintegy hitvallást tőn a pápa előtt. A kedvezőtlen viszonyok — írá — eddigelé megakadályozták őt annak megvalósításában, a mit egyháza javára tenni akart ; de a jövőben »oly nagy buzgalommal és igyekezettel fogjuk ez érdekeket fölkarolni s testünk és lelkünk összes erejével oda fogunk törekedni, hogy azt, a mit az idők és a végzet mostohasága megrontott, gondozásunk, őrködésünk és buzgóságunk a legelső adandó alkalommal újra fölvirágoztassa, erősen hi vén abban, hogy szent vallásunkat nem csupán megvédenünk, hanem propagálnunk is sikerülni fog«.3 Az új király jó szándékában nem is kételkedett a curia. Biztosítá őt erről a nuntius is, a ki azokkal a Mátyás ellen támasztott vádakkal szemben, hogy a királyi korona elnyeréseért áldozta volna föl a kath. egyház némely fontosb érdekét, megjegyzi, hogy nem a királyságra való vágyakozás volt az oka annak, ha Mátyás szemet húnyt az egyházra káros tények előtt, hanem az, hogy teljességgel nem állott 1 II quale ha bontà di vita, lettere, prudentia, nobiltà et modo di trattarsi con splendore — írja Millino Melfi püspökéről 1608 aug. 4. Borgh. II. 163. 2 A brévét nem találtam, de bőven szól róla a nuntiushoz küldött leirat 1608 decz. 6. (harmadik e napról), Borgh. I. 932 bis. 3 »... in hoc totis anitemur animi corporisque viribus ut illa quae temporis et fati iniuria collapsa sint, prima quoque occasione omni cura, diligentia et sollicitudine pristino flore vigeant et reviviscant . . . spe freti, divinum religionis nostrae cultum omni studio asserere, tuen ac propagare acerrime conabimur«. Mátyás a pápához 1609 Januar 13. Borgh. II. 79. — A nuntiusnak tett hasonló ígéreteiről a nuntius jelent. 1609 január 10. Borgh. II. 165.