Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Österreich - 204

204 TÖRTÉNETI IRODALOM. pénzzel nem valami fényesen gazdálkodott, mert előlegeket kér. Minden valószínűség szerint 1466 június elején érkezik Bártfára s köti meg a végleges szerződést az oltárra. Minthogy Myskovszkynak a főoltár költségeire vonatkozó adatai nagyon hézagosan adják az eredetit, ő ismét felsorolja tételenként az összegeket. Ezekből megállapítja, hogy a főmester Jakab volt, míg Miklós csak mellette dolgozott. Előbbi 1466 november 10-ig állott Bártfa város szolgálatában. — Kisebb közlemények : Az eperjesi Rákóczi-ház sorsa; A Teleki-könyvtár átvétele; Ellopott Úrmutató (a szelesei róm. kath. templomból a forradalmi napokban elloptak egy XV. sz.-beli ezüst Urmutatót ; ennek képét és leírását közli) ; A szegedi Városi Múzeumba történt betörés alkalmával ellopott aranypénzek felsorolása. Nemzeti Újság. 1919. 56. szám. Takács Sándor. A császári gráczia. A Wesselényi-szövetkezés idejéből vett s a gazdasági és pénzügyi részre vonatkozó adatok. Az udvari kamara üres kincstára mint telt meg a tömlöczre vetett magyar családok javaival. Bűnös-e vagy nem, az mellékes volt. Fontosabb volt ennél annak megállapítása, mit lehet tőle elvenni ? A vádlottaknak már ítélet kimondása előtt elvették mindenét. A nemes urakat Bécsben, Pozsonyban és Lipótvárott tömlöczözték be. Az udvari kamara meghagyására a magyar urak 30 krajezáros ebédet kaptak. A javaik elkobzására kiküldött jelentéktelen alakoknak szabad asztaluk volt s havi 500 irtot kaptak ! így az elcsigázott foglyok családjuk érdekében inkább kegyelmet kértek a császártól. Lipót császár — vagyis inkább az udvari kamara — kétféle kegyelemlevelet osztogatott. Az egyik a »Versöhnungspatens« s a drágábbik volt. Rákóczi Ferencz például négyszázezer forintot fizetett a pátensért. A kinek kevesebbje volt, arra kevesebbet vetettek ki. A közönséges kegyelemlevél jóval olcsóbb volt. Az ilyet többnyire azok kapták, a kik teljesen ártatlanok voltak. Ennek a grácziának ára 300 frt volt. Számos példát említ arra nézve, hogy sok ártatlan embert csak azért tartottak fogságban, hogy az udvari kamara minél több pénzt csikarhasson ki tőlök. Neues Pester Journal. 1919. 169. szám. p. Altpest. (Ernstes und Heiteres.) Jakoby Péter »Budapesti kézikönyve« czímű, 1918-ban megjelent munkájából vett s Budapest régi idejére vonatkozó adatok. Ország Világ. 1919. 2. szám. Markó Miklós. Régi farsangi emlékek. Egyet-mást elmond a régi híres 1868—70 időbeli bálokról. Fölemlíti, hogy Széchenyi István a negyvenes években meglepődötten látta, hogy mindenki idegen tánezokat jár ; a magyar csárdást pedig elhagyják. Fölkérésére Orczy István unokahugával járt el egy magyar csárdást. Österreich. I. Jahrgang. Heft 1. Wilhelm Bauer. Österreich. Kifejti az új folyóirat programmját, a mely, minden politikai és nemzetiségi elfogultságtól menten, nem csak a szaktudósokhoz, de első sorban a nagyközönséghez kíván szólni. A folyóirat magyar munkatársai között találjuk Károlyi Árpádot, Szekfű Gyulát, Eckhardt Ferenczet és Angyal Dávidot. —- Alfons Dopsch: »Mitteleuropan. Ein Problem Altösterreichs. A középeurópai egyesülés gondolatát először tulajdonképen a nagynémetek vetették fel, a kik az 1833.-i német vámszövetséget Ausztriára is ki akarták terjeszteni. Ennek a gondolatnak egyik előharezosa báró Bruck minister, az osztrák Lloyd megalapítója volt, a ki Ausztriában látta a természetes közvetítőt Közép-Európa ipara és Törökország mezőgazdasága között. A középeurópai egyesülés, a melyhez Dániának is csatlakoznia kel-