Századok – 1919-1920

Melléklet - A Magyar Történelmi Társulat forráskiadási szabályzatai 1–24 - 4. Részletes utasítás az újkori történeti források kiadására 12

12 KAROLYI ÁRPÁD. E bibornoknak volt egy meghitt embere, Renzi Máté, egy­házi rendű, nagy ügyességű ágens, a császár már említett kabineti titkárjának, az öreg Barvitiusnak római levelezője.1 Mikor Renzi 1608 nyarán a pápai legátus kíséretében Ausztriá­ban és Prágában időzött, Forgách csal nagyon összebarát­kozott s Rómába visszatérte óta levelezésbe lépett vele is. Ennek a Renzinek a közvetítésével veté föl Forgách Mellini bibornok előtt — már akár igazi, akár színlelt, czélzatos elkeseredésében — azt a kérdést, vájjon a magyarországi nyomorúságos viszonyok, a főpapság kellemetlen helyzete s a kath. egyházra gyakorolt törvényes nyomás miatt nem volna-e hasznosb neki távoznia Magyarországból ? ! . . . Mel­lini persze helyteleníté ezt a gondolatot s azt izente vissza, hogy épen most nem szabad Forgáchnak az országot el­hagynia, hanem ellenkezőleg, otthon mindent el kell követnie a magyar kath. egyház megmentésére. De a prímás azzal érvelt válaszában, hogy ő a magyar egyház romlását otthon meg nem akadályozhatja, mert, úgymond, a magyar fő­papoknak tilos egyházuk érdekeit gondozniok, mindenről a »politikus« miniszterek intézkednek a király nevében s szabad utat nyitnak az elfajult eretnekségnek. Különösen markában tartja pedig a királyt Illésházy — így végezé levelét a primás, tudván, hogy a nádor neve a curiánál vörös posztó — s mert érdekei azt hozzák magukkal, fönntartani látszik ugyan a királyi tekintélyt, azonban csak úgy, hogy a király a magyaroknak nem parancsol, teszi Bécsben a maga dolgát, a magyarok pedig törvény, igazság s a fensőbb­ség minden félelme nélkül élnek ... 2 A kérdés már most az, hogy a curia e sokszoros vádakat és jajkiáltásokat miként értékelte és első sorban minő állást foglalt el a vádlott királylyal szemben ? 1 Roppant érdekes tudósításai Rómából (eredetiek) Barvitius­hoz a bécsi udv. ltár kéziratai közt Böhm, Catal. 595. sz. a. a 12. kötetben. - Ipse quoquc Illésházy, quia sic rebus suis expedit, susten­tât authoritatem regis ; ita tarnen ut Ungari sibi a Sua Mte prae­scribi aliquid non patiantur, sed rex Viennae sua négocia agat, isti in Ungaria sine lege, sine iustitia, soluti omni timoré vivant. For­gách Renzihez, 1609. s. d. (márczius vége), Borgh. II. 157.

Next

/
Oldalképek
Tartalom