Századok – 1919-1920
Történeti irodalom - Schlitter; Hans: Kempens Denkschrift über die Auffindung der Stephanskrone. Ism. T. L. 179
TÖRTÉNETI IRODALOM. 179 ezeknek az elveknek valami rendszeres, következetesen felépített, a speciális magyar viszonyokat szem előtt tartó kifejtése volna. Rhapsodikus, rendszertelen, néhol csodálatosan naiv alkotás biz az. Nem is tételeinek eredetisége, vagy a feldolgozás módjának tökéletessége adja meg a jelentőségét : ez kiválóan történeti, a magyar közönségre gyakorolt hatásában rejlik. Latinul volt írva, mert Batthyány nem tudott magyarul, s így megértette minden diaetai követ, minden szolgabíró, minden prókátor. Ennek a közönségnek igen jelentős része pedig kétségtelenül csak ilyen módon ismerkedhetett meg a franczia felvilágosodás eszméivel. A szerző különben többet nyújt, mint a mit a czím ígér. Elmondja röviden Batthyány életét, azután mindjárt rátér az »Ad amicam aurem« elveinek előadására. Itt hálásak lettünk volna, ha a szerző tud valami újat mondani a munka keletkezésének körülményeiről. Könnyebb áttekinthetés czéljából a könyv anyagát három fejezetben tárgyalja, és pedig AJ a szegény és gazdag osztályok összeütközésének kiküszöbölésére vonatkozó gondolatok, ÉJ az ország jólétének emelésére vonatkozóak, anyagi és szellemi tekintetben, С) a vallási egyenetlenkedés megszüntetése. Röviden felsorolja azután a szerző, kik és hogyan nyilatkoztak Batthyányról és munkájáról az egykorúak s a modernebb írók közül. Meglehetősen részletesen tárgyalja Szaitç Leónak éles bírálatát, majd Batthyánynak erre »Ad utramque aurem« czímmel írt feleletét, s külön fejezetet szentel Kenyeres József »Analysis« czímü, Batthyány ellen irányuló, két terjedelmes kötetre terjedő vitairatának. Végül elmondja, hogyan avatkozott be a censura a vitába, vázolja a vizsgálat lefolyását s elmondja, hogyan laposodott el végül is az egész kérdés. Patek Ferencz. Hanns Schiitter: Kempens Denkschrift über die Auffindung der Stephanskrone. (24. April 1854.) Wien. 191g. Adolf Holzhausen. 8° 59 1. A magyar szent koronának és a koronázási kincseknek kilenczszázados történetében reméljük az utolsó, de kétségkívül nem a legkisebb viszontagság volt a szabadságharcz bukása után történt elásatásuk. Ennek, de különösen a feltalálásnak körülményei ezideig meglehetősen ismeretlenek voltak. Pulszky és még néhány emigránsnak subiectiv és épen azért bizonyos, mértékig elfogult vagy egyoldalú megemlékezésein kívül Wertheimer Ede írt róla új adatok alapján egy rövid közleményt »Das ungarische Krönungsjubileum (8. Juni 1867)« czímmel a 12«