Századok – 1919-1920

Értekezések - KÁROLYI ÁRPÁD: Az ellenreformatio kezdetei és Thurzó György nádorrá választása - 124

158 KÁROLYI ÁRPÁD.", az hazudott. Ezt persze a bíbornoknak, a ki nem volt jelen azon az ülésen, jó emberei tüstént elmondották. Mikor aztán újév napján az országgyűlési concertáló küldöttség a kir. tanácscsal a tárgyalásokat befejezte, a prímás szót kért s a nádorhoz fordulva kijelenté, hogy ő az az állítólagos hazug, a ki ellen a nádor a legutóbbi országgyűlésen kifakadt s hogyö büszke arra, a mit a királynak a nagyszombati ügyben mondott, mert csak az igaz ügyet védte lelkiismerete és kötelessége szerint. Csudálkozik azonban azon, — folytatá a tűzbe jött primás, a kiben egyszerre föllobbant a Forgáchok régi aristokrata büszkesége — hogy a nádor a maga új tisztében a prímásnak, bár a legkisebb dologban is, prejudikálni akar, mikor tudnia kellene, hogy neki őmögötte, akár mint Forgách, akár mint az ország primása, akár mint az egyház bíbornoka mögött, a kit a világ legelső fejedelmei tisztelettel öveznek, csak messzi-messzi távolban van helye.1 A vérig sértő támadás a nádort kínosan lepte meg, de nem hozta ki sodrából. Azt feleié, hogy nem tudta, hogy csakugyan Forgách volt-e az, a ki őt a királynál megrágalmazta ; de mivel most tudja, hát elégtételt ellene az országtól fog kérni. Epen csak ez kellett a királynak ! Üj baj, új bonyodalom, új zavarok a szerencsésen lemorzsolt országgyűlés bezárása pillanatában ! . . . Mátyás a saját királyi kezébe vette a viszály elintézését ; különösen igyekezett pedig a nádort az országra való veszedelmes appellálástól visszatartani. Utóvégre is Thurzó volt az, a ki a bíbornokot nyilvános ülésen, bár burkoltan, hazugnak nevezte. Aztán meg az is bizonyos, hogy Thurzó, noha teljesen törvényes alapon állott, nyers válaszaival a királyt a nagyszombati ügyben csakugyan megsértette. Az is áll, hogy azok, a király szerint szertelen kívánságok, a melyeket a rendek elejtett végzései tartalmaztak, soha nem váltak volna végzésekké, ha Thurzó a nádori dicsőségtől megittasodva — legalább a király és ministereí azt hitték — nem pártolja őket. Thurzónak tehát a király kedvéért okvetlenül engednie kellett. De Forgáchot is kiengesztelte a király, a mi meg Thurzónak volt az adott viszonyok közt kellemes. Mátyás összehozta a két haragost ; 1 » . . . dovendo sapere (a nádor) — írja a nuntius 1610 j anil. id. h., a primás szavait olaszul idézvén — che come à Francesco Forgátz, come à primate del regno et come a cardinal di Santa Chiesa al qual per tanto diferivano molto honore i maggiori prencipi del mondo, doveva egli cedere di gran lunga.«