Századok – 1919-1920

Értekezések - KÁROLYI ÁRPÁD: Az ellenreformatio kezdetei és Thurzó György nádorrá választása - 124

AZ ELLENREFORMA CZIÓ KEZD. ÉS THURZÓ GY. NÁDORRÁ VÁLASZTÁSA. 155 élénk, szinte drámai hatású jelentésében jó ismerősünk, Melfi püspöke — a nádor és követői hangnemet változtattak és létrejött a megegyezés némely »szemtelen« czikk megváltoztatása és mások elejtése dolgában.«1

Ez utóbbiak közt volt a jezsuitákról szóló végzés, a nuntius és a primás őszinte örömére. Csak két igen fontos czikk ügye maradt még megoldatlanul. Az egyik a nádorválasztás módjára vonatkozott. A király ugyanis új törvényt akart, mely kimondja, hogy eztán a négy nádorjelöltet az országgyűlés nevezi meg, közülök a király választ. Tudjuk, hogy Mátyás udvari orvosának prognosticona szerint az udvari körökben általános volt a meggyőződés, hogy Thurzó nem fog soká élni s halála után az országgyűlés két katholikus jelöltje közül a neki tetszőt fogja nádorul választhatni a király. A függőben maradt másik czikk pedig a vallásszabadság újabb biztosítékáról szóló volt. A küldöttség, nem tudjuk, micsoda befolyások hatása alatt, e czikknél annyira előzékenyen viselkedett a király kívánságával szemben, hogy a végzés részleteit, a győri őrség kívánatának külön megnevezését, a büntetést, a nádor végrehajtó kötelességét egymásután elejté ; megelégedett volna egy olyan, törvényhozási szempontból tulajdonképen teljesen fölösleges szöveggel, mely a bécsi béke és az 1608. kor. országgyűlés vallásügyi czikkeit és törvényeit egyszerűen és általánosságban megerősíti. De a vérszemet kapott uralkodónak, a kit Melfi püspöke, a primás, osztrák ministerei és a magyar kir. tanács ösztökéltek, ez is sok volt. Azt kívánta, hogy az a vallás szabad gyakorlatáról alkotandó czikk csak és csupán a bécsi béke oklevelére hivatkozzék. Ebben — mondá a nuntiusnak — ott áll a hasznos záradék : »sine praeiudicio religionis catholicae«. Ezt a záradékot persze jól föl lehet majd használnia az izmosodni kezdő ellenreformatiónak ; hiszen csak a nullo tutto il seguito fin hora, onde anco l'elettione del palatino restarebbe invalida« — írja a nuntius 1610 január x. Nunz. di Germ. 114. D. 1 »A questo suono — írja Melfi püspöke u. o. — mutó registro ü palatino con suoi sequaci et si rimasse finalmente d'accordo che alcuni articoli impertinenti si moderassero et altri si obliterassero affatto.« Hogy mily nagy és lényeges változtatások történtek, azt a nádori székhelyt, javadalmazást stb. illető, föntebb rövid kivonatban ismertetett végzés sorsa mutatja. Khrenperg ezt teljesen törlé, s helyébe azt a törvénynyé lett rövid szöveget tette, mely csak annyit mond, hogy a király ezek felől a nádorral fog megegyezni. V. ö. 1609. LXVII. t.-czikkel.