Századok – 1919-1920
Értekezések - KÁROLYI ÁRPÁD: Az ellenreformatio kezdetei és Thurzó György nádorrá választása - 124
AZ ELLENREFORMA CZIÓ KEZD. ÉS THURZÓ GY. NÁDORRÁ VÁLASZTÁSA. 145 hetett abban, hogy az 1609-diki országgyűlés bezárása előtt Mátyás négy új kir. tanácsost nevezett ki, a kik között csak egyetlen protestáns — Révay Tamás •— találkozott, a három katholikus közt pedig ott volt az ő pártfogolt]a, a még igen fiatal Homonnay György is.1 Azonban mind ez az előhaladás az ellenreformáczió útjain nem tudta elsimítani a redőket Melfi buzgó püspökének a homlokáról, mikor az országgyűlési tárgyalások folyamán három nagy jelentőségű elvi kérdést látott fölmerülni és apránként földagadni : az osztrák protestánsok megsegítésének dolgát, a jezsuita-rend véletlenül fölvetődött ügyét és bizonyos conkcét esetek kapcsában a szabad vallásgyakorlat újabb és hathatósabb biztosításának tervét. VI. A nuntius újabb aggályai az osztrák-magyar szövetség, a jezsuitakérdés, meg főként a vallásszabadság újabb és erősebb biztosítékának tervei miatt. — Küzdelmei. — A király és Thurzó, meg a prímás és Thurzó összekocczanása. — Compromissum. — A nuntius a compromissum ellen. — Thurzó enged. — A nuntius győzelme. — A nuntius mérleget von az ellenreformatio első czéljai s az elért eredmények között. — A mérleggel ő is, Róma is meg van elégedve. A mióta egy, az 1609. év nyarán tartott bécsi tartománygyülésen az osztrák rendek katholikus kisebbsége visszaveté azt a márcziusi szabályzatot, mely a protestáns rendeket nagyjából kielégítette volna, az utóbbiak nemcsak szorosabban egyesültek s készültek esetleges fegyveres ellenállásra, hanem petitióikkal valóságos ostrom alá fogták fejedelmüket, sőt társadalmi úton a boykott egy nemét is megkezdték ellene Bécs és más városok gazdag protestáns polgárságánál, mely az örökös pénzzavarban levő Mátyástól a horni szövetségesek sugalmazására a kért kölcsönöket megtagadta.2 Mátyás méltán tartott attól, hogy osztrák, esetleg morva protestáns alattvalóival is fegyverre kerülhet a sor, sőt fegyverkeznie kell alattomban izgató császári bátyja ellen is, még pedig teljesen kiürült, csak adósságokkal bővelkedő kincstár mellett. Igaz ugyan, hogy Alfonso di Requesens 1 >>Benchè assai giovane« — jegyzi meg jelentésében a nuntius 1610 január 16. -—• Nunz. di Germ. 114. D. 2 A nuntius jelent. 1609 nov. 27. — Nunz. di Germ. 114. A. Századok. 1919. III—X. füzet. 10