Századok – 1919-1920

Értekezések - KÁROLYI ÁRPÁD: Az ellenreformatio kezdetei és Thurzó György nádorrá választása - 124

AZ ELLENREFORMÁCZIÓ KEZD. ÉS THURZÓ GY. NÁDORRÁ VÁLASZTÁSA. 131 csolni szerető természete, »fastuosus eius et imperandi animus«, (mint egy tüstént említendő titkostanácsi jegyzőkönyv mondja,) mely magát mint szeg a zsákból ki-kiütötte nem csupán azelőtt a még főherczeg, hanem a már királylyá •koronázott Mátyás irányában is. Akármint dől is azonban el a vitás kérdés, hogy a király vagy a rendek jelöljenek-e négy férfiút a nádori tisztre, az bizonyosnak látszott, hogy Thurzó György jelöltetése nem lesz elkerülhető. A király megbízásából hát titkos tanácsosai1 értekezletre jöttek össze november utolsó napján Thurzó candidatiója felől tanácskozni. Egyhangú volt a nézetük, hogy akár jelöltetik Thurzó, akár nem, a királyra mind a két eset veszedelmes.2

Fölsorolták mindazt az okot, a mi Thurzó jelöltetése ellen szól, legelébb is a főúr gőgös, parancsolni szerető természetére utaltak, a mely miatt félni lehet, hogy a királyi jogok körébe erőszakosan fog belemarkolni ; Bocskay példáján indulva, megköti majd a király kezét ; vissza fog élni a neki adott hatalommal, annál inkább, mert már is érezhető, hogy a rendek többsége őhozzá ragaszkodik s a királyt mintegy magára hagyja. Kiemelték aztán egyoldalúan elfogult protestáns voltát és azt, hogy kérlelhetetlen ellensége a katholikusoknak, világiaknak és egyháziaknak egyaránt, s szinte örül, ha személyükben, javaikban vagy méltóságaikban nekik kárt okozhat, őket kisebbítheti. Rámutattak aztán a föntebb említett sterboholi szerződésre, a melyet Thurzó a király kíséretében, de tudta nélkül csak abból a czélból kötött volna, hogy vele a katholicismusnak ártson. Hivatkoztak Thurzó ismeretes összeköttetéseire s levelezésére az osztrák és német protestáns világ vezető embereivel, sőt azzal a hamis váddal is illették őt, hogy az osztrák protestánsok zavargásai az ő izgatásaira vezethetők vissza. Bizonyosra fogták, hogy, mint nádor, minden tőle telhető módon meg fogja a jelen országgyűlésen is, a következőkön is a maga »bűntársaival« a király mind ama kegyes törekvéseit hiúsítani, a melyek a katholikus egyház erősbítésére fognának czélozni. Komoly alap nélküli, de súlyos vád volt végre az, hogy Thurzó a törökkel összeköttetésben áll. 1 Gr. Meggau, Khuen, Lobkowitz ós Khrenperg. (Zsilinszky id. ért. 23. lapján tévedésből gróf Meggauból két személyt csinál : Graff s Meggau.) 2 Sive nominatur, sive non, in utroque casu Sua Maiestas in extremis videtur asse constituta — mondja a tanácskozásról fölvett jegyzőkönyvi fogalmazat, melyről alább. 11*