Századok – 1919-1920
Értekezések - KÁROLYI ÁRPÁD: Az ellenreformatio kezdetei és Thurzó György nádorrá választása - 124
AZ ELLENREFORMA CZIÓ KEZD. ÉS THURZÓ GY. NÁDORRÁ VÁLASZTÁSA. 125 tenne ; törvénykezési ügyekben pedig jobban helyettesíti őt a helytartó. De meg nem is illik, hogy a király ő fölségének az ország fölötti imperiumban kollégája, osztályosa legyen, — mondák Telegdyék.1 Igaz, hogy nem alkotmányellenes érzelmek voltak ez eszméknek rugói, hanem a félelem a protestáns nádortól, a kinek az ország törvényei és jogszokása tényleg óriási hatalmat bíztak a kezére. Különös körülmények játszottak aztán közre abban, hogy a világi főrendek többsége is ugyané nézetre hajlott. Köztük Dóczy Andrást, Bars főispánját, e buzgó katholikus és aulikus férfiút, mint mindig, úgy most is az »udvari vizeken« látjuk úszni ; de meglepő hogy vele tart Czobor Mihály, Bocskay idejében a nádori tiszt főszószólója. Homonnay Györgyre pártfogója, a nuntius hathatott első sorban ; az új kir. tanácsos, a nagy protestáns Révay Péter, nem akart az udvarral ellenkezni ; no meg ő úgyis Thurzó Györgynek szánta a helytartóságot. S ha végre a helytartópárti világi főrendek csoportjában ott látjuk magát Thurzó Györgyöt, sőt azt, hogy ő maga vezeti a főrendek ama küldöttségét, mely az alsó táblát a nádorválasztás elejtésére s a helytartóval való megelégedésre akarta rábírni,2 ezt két ok is kimagyarázza. Az egyik az, hogy, mint föntebb láttuk, maguk az osztrák ministerek vették tervbe, hogy a nádorkívánó rendek leszerelésére Thurzó szemeitessék ki helytartónak. A másik pedig az, a mit a szemes és jó összeköttetésekkel bíró nuntius tüstént észrevett : Thurzó ugyanis jól tudta, hogy az alsó tábla a nádorválasztás mellől el nem áll. Hiszen csaknem ugyanazok az elemek voltak ott az alsó táblán, a kik az 1606-iki deczemberi kassai gyűlésen fogadást tőnek, hogy mindig, minden más közügy elintézése előtt, a nádor választandó meg. Es azt is jól tudá Thurzó, hogy e tisztre a protestánsok között most ő az egyedüli komoly jelölt, a kire még az északkeleti kálvinistaság is ezért rá fog szavazni. E tudatban persze nem is mulasztá el maga iránt ébren tartani a rendek jó indulatát s alapos oka volt hinnie, hogy nem veszik ezek ő tőle zokon, ha a király kértére köztük a helytartó elfogadása mellett szónokol is.3 1 Forgách már id. emlékirata (capita, de quibus . . .) 1608 szept. 4. Borgh. I. 641. és Lépes és Telegdy beadványa 1608 s. d. bécsi udv. ltár. Hung. 2 Zsüinszky és Angyal id. h. 3 Kitűnő megfigyelésre vall a nuntiusnak 1609 nov. 20-iki jelentése, Nunz. di Germ. 114. A. Thurzóról a többek közt így szól :
