Századok – 1919-1920

Tárcza - Hivatalos Értesítő - 105

TÁRCZA. 105 A rendtörténet hét kötete, Sörös Pongrácz életének főműve, megszerezte számára a szakkritika és a tudós társaságok elismerését, minden szakember legteljesebb becsülését. A nagy mű írása közben ifjúkora óta kedvelt részletstudiumának — a XVI. századi magyar történetnek — művelésére is maradt ideje. Kisebb műveit, tanulmányait többnyire biographikus alakban írta, de mindig gondot fordított az általános szempontokra s a kor történetének sok homályos »részletére derített teljes világosságot. Életrajzait, melyek jó része — a két Forgách Ferencz, Forgách Simon, Meszlény Benedek, Athinai Deák Simon, Lévai Cseh Péter, Frangepán Ferencz s mások életrajza a Századokban jelent meg — a legkisebb részletekig kiterjeszkedő pontosság, a chronologiai és genealógiai kritika mellett élvezetes és magyaros előadás jellemzik. Különös előszeretettel foglalkozott a korszak kevéssé méltatott történetíróinak — Forgách Ferencznek, Verancsics Antalnak, Zermegh Jánosnak, Brodarics Istvánnak — életével és munkásságával. Utolsó, kéziratban maradt tanulmánya, melyet Társulatunk jubiláris kiadványa számára írt, a XVI. századi történetírás története. A szakfolyóiratokban, a pannonhalmi főiskola évkönyveiben, napilapokban közölt több száz kisebb czikkében értékesítette s részben közölte a munka közben kezébe került, addig ismeretlen és kiaknázatlan források adatait, nem egyszer nagyon értékes adalékokkal gyarapítva ismereteinket.1 Sörös Pongrácz egyike volt történetirodalmunk legszorgalmasabb és legértékesebb munkásainak. Pannonhalmán, mint az ország egyik legnagyobb könyvtárának és leggazdagabb levéltárának őre, régi foliánsok és sárgult oklevelek körében, örökösen búvárkodva, dolgozva, fiatalabb rendtársait oktatva, harmonikus egyhangúságban töltötte életét. A régi szerzetestudósok — Timon, Dezsericzky, Pray, Katona, Horányi — alakjai elevenedtek meg előttünk a lelkes és buzgó történetbúvár, tehetséges író és minden kutatóval szemben egyformán előzékeny levéltáros kitartó munkásságát szemlélve. Még sok becses tudós alkotást vártunk tőle, mert azt hittük, a sors neki is hosszú életet ad, mint nagy elődeinek. Hőman Bálint. 1 Müvei teljes felsorolását lásd : A M. t. Akadémia Almanachja 1910—1915. és Akadémiai Értesítő. 1916—1918. évfolyamaiban.