Századok – 1919-1920

Tárcza - Felhívás Massaryk Tamás elnök úrhoz 103

Tárcza. Felhívás Massaryk Tamás elnök úrhoz. Elnök Ur! Hivatalos iratokból és nem hivatalos ujságközlemények­ből, melyek Elnök Urnák és a cseh-szlovák állam külügy­ministerének nyilatkozatairól hoztak hírt, értesültünk, hogy a cseh-szlovák állam Magyarország északi és északnyugati részére történeti jogon is igényt tart. Ez az igény időközön­ként változó területekre terjedt ki. Beszéltek 13, 16, 18 és 19 vármegyéről, legutóbb pedig a franczia fegyverszüneti bizottság a cseh-szlovák és a magyar fegyveres erő között demarcatiós vonalul az osztrák határtól az Ipoly torkola­táig a Duna folyását jelölte ki, onnan pedig e vonalat Rimaszombaton át Ungvárig vonta meg, a hol az a galicziai határ felé fordul és egyenes vonalban halad Uzsokig. A fegyverszüneti bizottság jegyzéke alapján tehát az e vonal­tól északra fekvő területet kell olybá tekintenünk, mint a melyre a cseh-szlovák állam történeti jogon igényt tart. Állítólag Pozsony városára is mint a régi tót birodalom fővá­rosára formál jogot. Mindnyájan, magyarok, a kik történelemmel tudomá­nyosan foglalkozunk, mély megdöbbenéssel olvastuk e híre­ket. Mint történészek nem akarunk hozzászólani azokhoz a gazdasági, politikai vagy stratégiai érvekhez, melyeket a cseh-szlovák állam igényei támogatására fölhoz. Ob­jectiv tudományos meggyőződésünk azonban egyenesen rákényszerít arra, hogy messze hallhatóan határozottan kijelentsük, hogy a cseh-szlovák államnak a fentebb meg­jelölt területekre emelt állítólagos történeti igényei leg­jobb tudásunk szerint szöges ellentétben állanak a történeti igazsággal. Egy nép történetében megeshetik, hogy füg­getlenségének continuitása egy időre megszakad. Saját történetünkben is voltak korok, a mikor rövid időre ilyen helyzetekbe jutottunk. Az ilyen esetek azonban mindig ma­gukkal szemben találták a nemzet tiltakozását és rövid időn

Next

/
Oldalképek
Tartalom