Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Történeti Szemle 101

TÖRTÉNETI IRODALOM. 101 zad vége felé a moszkvai nagyfejedelem meghódítja a vogulok és osztjákok földjét, Jugria-t, s Európa ezt úgy értette, hogy a nagyfejedelem meghódította a húnok és magyarok ősi hazáját. — A szerző már most sorra veszi e neveket s értekezése ez első részében Scythia nevét, fekvését tisztázza. Herodotos Scythiája még az Erdélytől keletre egészen a Don folyóig nyúló terület volt ; a későbbi földrajzírók határait egyre keletebbre tolják, míg végre azzá a »terra incognita borealis«-szá lesz, mely »durât a Danubio usque ad solis ortum« és valamennyi északkelet felől Európába törő barbár nép közös őshazájává teszik. így lett a középkor tudatában a magyarság is Scythia népeinek egyik rajává. Krónikáinkban e Scythiának két jellemző képe van : Anonymusé s a Képes Krónika családjáé. Anonymus forrása a Gesta Vetera, Regino (közvetve és közvetlenül is) és a Justinusféle kivonatoknak a vatikáni-urbinói szöveghez legközelebb álló fogalmazás ; eredeti nemzeti hagyományról szó sincs és a szerző nem is tartja valószínűnek, hogy a krónikások korában a köztudatban még élhetett volna a magyar őshazának emléke, legfeljebb annyi, hogy kelet felé volt. Az egyetlen Dcntumoger név az, mely nem való az említett forrásokból. Gombocz kimutatja, hogy valamennyi eddigi magyarázat elfogadhatatlan ; megfejtését azonban ő sem bírja adni. A következő szakaszban a Képes Krónika családjának Scythiáját fejtegeti ; ennek képe nagyon zavaros és tarkán keverednek bele a classzikus Scythiába XIII. századi utazások révén forgalomba került nevek és fogalmak. A krónikák e fejezetének értéke a földrajzi nevek értelmezésétől függ. A szerző megállapítja, hogy a Regnum J arianorum nem más mint Georgia, Corosmenia : Chvárizm, a későbbi chivai kánság ; Gens Kytanorum a khitan-oh, a kiknek hatalmas birodalma a VIII. századtól a XIII. elejéig virult Közép-Ázsiában (hozzájuk kapcsolódik a Presbyter Johannes, azaz János pap híres legendája) ; Tarsia a nestoriánus ujgurok országa ; megfejthetők továbbá az India minor, Mangalia, Thogata, Etul, kerecset nevek. Az Etul, ejtsd Etül folyónevet a szerző csakugyan a nemzeti hagyományban megmaradt ó-török jövevényszónak tartja, melyhez némi mondai hagyomány is fűződik : a tömlőn való átkelés. A kerecset már későbbi orosz jövevényszó, melynek a kerecsen, Kelecsény nevekhez való viszonya még nincsen tisztázva. — Sebestyén Gyula : A magyar rovásírás eredetéről. Vitatkozó irányú czikk az újabban felmerült bírálatokkal szemben. Pester Lloyd. 1919. 4. reg. sz. Nitsch Mátyás: Die Неашеп. A Dunától a Stájer határig terjedő hiencz területre vonatkozó történeti adatokat közöl. — 8. sz. Nitsch Mátyás. Die Heidebauern. A mosonmegyei mezőségi parasztság származását és törtenetét adja. Pressburger Zeitung. 1918. 354. sz. Ludvig Kossuth an Verlagsbuchhänder Karl Stampfet, czímmel Kossuthnak 1880 febr. 22-én kelt levele hasonmásban, melyben a magyarországi németekről ir. Történeti Szemle. 3. és 4. füzet. Heinlein István : bSparta és Athén a Peisistratidák elűzésétől 462-ig« czímmel hosszabb dolgozat első részét adja. Czélja annak a kérdésnek tisztázása, vájjon az éles antagonismus, mely Áthén és Sparta között a Kr. е. V. és IV. századokban oly elkeseredett harezokra vezetett, mennyiben bírt gyökerekkel a múltban, hogyan nyilvánult meg a dolgozat czímében meghatározott időközben. Ezt az időközt a két állam közötti viszony szempontjából három részre osztja. Az első 510-től, a Peisistratidák elűzésétől, 483-ig, a Themistokles-féle flottajavaslatig terjed, a másik 483—473-ig tart, a nagy perzsa támadás és a két állam hűsé-