Századok – 1918

Történeti irodalom - Ruedorffer; J. J.: Grundzüge der Weltpolitik in der Gegenwart. Ism. Morvay Győző 85

87 TÖRTÉNETI IRODALOM. nemzetivé és a földi kosmost a maga arczára formálná át. Contradictio in adjecto : ez az angol kosmopolitismus. így látta Ruedorffer már 19x4-ben a világpolitikát. A mai forradalmi kialakulásban • mintha mégis csak erősebben törne hatalomra a nemzeti eszme, mint azt pl. az orosz állam széthullása bizonyítja. Mint az elmélet tudósa és politikusa a nagyarányú, általános, egyetemes fölfogás felé hajlik. A reális politikus másként, gondolkodik. A gyakorlati államférfiú, Bülow herczeg (Deutsche Politik. Berlin. Hobbing. 1916.) óva int attól, hogy az egyes nemzetek szenvedélyeit, mint politikai tényezőt lekicsinyeljük, ö nem látja eljöttnek a nemzetköziség idejét. Szerinte gyűlölség és bosszúvágy az internationalis viszonyokat még soká befolyásolják, a hozzátapadó illusiók pedig nagy nemzeti csalódások forrása. Semmiféle béke nem fogja ezeket eltüntetni, de anyagi eszközökkel (Naumann) sem tudja valamely nép a maga világhelyzetét megszilárdítani vag}' megnagyobbítani, mert ez muló és elégtelen, hozzá a nép gazdagsága, a physikai, erkölcsi és szellemi egészség is kívánatos. 2. Kjellént azzal szokás vádolni, hogy német pénzért dolgozik. Ez amaz entente-mánia, mely saját békehirdető államférfiaiban is hazaárulót lát s minden németbarátot megvesztegetettnek bélyegez. Objectív történetismerő Kjellént a történeti jog és fejlődés alapján állónak fogja felismerni, noha olyan forrásokra is hivatkozik, mint Seton-Watson, a kiről pedig köztudomású, hogy az entente megvásárolt ágense. Ebbe a Watsontévedésbe maga Naumann is beleesik. Kjellént meghódítja a német nép imposáns háborús tevékenysége, melyet mint semleges svéd saját szemével tapasztalt. Ez libbenti elméletének mérlegét a német felé. Munkái az upsalai egyetemen tartott előadások, vagy jelentős nagyméretű entrefilék, melyeket részint történeti (Ranke), részint bölcseleti (Nietzsche) tanulmányokból leszűrt. Elméletét maga is »madártávlati« nézésnek nevezi. Jobbára Ruedorffer, vagy ennek nagytehetségű előzője, Riezler (Die Erforderlichkeit des Unmöglichen. Prolegomena zu einer Theorie der Politik. G. Müller. München. 1913.), vagy pedig Ratzel több közismert munkájából, de sok más jelesebb német, angol és franczia politikai tudós műveiből merít. Bibliographiája az okmányok teljes biztonságával ékeskedik. Első munkája az osztrák-magyar, az olasz, a franczia, a német, az angol, az Egyesült-Államok, az orosz és a japán világhatalmak 1914. évi állapotát tárja elibénk. Szilárd kapocs a statisztika. Mindegyiknél külön-külön tárgyalja a történeti fejlődést (Genesis), az ethnographiai (Volk, Nationalität), az állam-