Századok – 1918
Történeti irodalom - Márki Sándor: Horváth Mihály. Ism. Morvay Győző 518
történeti irodalom. 521 történeti adalék van fölhalmozva. A hazai levéltárak búvárlását a magyar történetíró első kötelességének tartja. 1847-ben mint hatvani plébános már az Akadémia megkoszorúzta Magyar Történetét. Föladatát magasabb légkörbe helyezi és egyházpolitikával foglalkozik. Mint kinevezett csanádi püspök éri a szabadságharcz, mikor is vallás- és közoktatási miniszterré lesz. Első és főczélja a felekezeti béke megteremtése. Nála a katholicismus nemzeti ügy. Szabad egyházat követel szabad államban. A katholikus autonomia híve és felfogása ma is actuális. A vallás- és közoktatási ministeriumban a felekezetek arányos képviseletét, azok külön osztályát óhajtja megvalósítani, a miben a nemzetiségi kérdésnek egyik megoldása is rejlett volna. Ezen a nyomon kellett volna tovább haladni, hogy a nemzetiségeket a nemzettel összeforraszszák. Ebbeli törekvései most is megszívlelendők. Márki Sándor külön és körülményesen tér ki ez irányú munkásságára, ugy hogy a mai politikus benne sok tanulságos elvre és eszmére találhat. A tanügy terén az egyetemen hadtörténeti tanszéket óhajt létesíteni, a gymnasiumi tantervet átreformálandó a porosz középiskolákat tanulmányoztatja, ügyet vet a kisdedóvásra és törődik a sajtóviszonyokkal. Mint forradalmár a muszkák és a császár ellen van. Elrendeli a forradalmi imát és Szemerével együtt »keresztes népháborút« hirdet. Résztvesz a debreczeni országgyűlésen s végül Aradon ő is aláírja a capitulatiót. Száműzetése idejében Nyugateurópa minden országában hányódik. Majd mint nevelő, majd mint tudós író tengeti életét. Történeti kutatásokat végez Brüsszelben és Párisban, hosszabb ideig lakik Svájczban és Felső-Olaszországban. Lassankint politikai nézete is elválik Kossuthtól és Deáké felé hajlik. Ebben nagy rúgóul szolgált gyógyíthatatlan honvágya, melyen nem enyhített sem a tudományos foglalkozás, sem családi élete. Műveinek története talán könyvtörténetünk legérdekesebb fejezetei. A Huszonöt Év Története, a Függetlenségi Harcz Története, Horváth Mihály hosszú száműzöttsége szenvedéseinek története is. Könyvei politikai események voltak, s mint ilyenek az osztrák censura üldözésének tárgyai, továbbá Horváth száműzetésének meghosszabbítói. Amnestiáját ezek késleltették, bármint igyekeztek hazai barátjai azon, hogy visszajöhessen. Velük csak itthon szerzett barátokat (Toldy, Eötvös, Akadémia), míg odakünn a Kossuth táborában és Bécsben csak ellenségei számát szaporította. Átlépését Deák álláspontjára nem tudták elfelejteni az emigratio intransigens barátai, a függetlenségi harczban részvétele nem tudta megengesztelni a császárt és az udvart. Ezeken kívül nagy ellenzésbe ütközött Görgey híveivel, a kik