Századok – 1918

Történeti irodalom - Márki Sándor: Horváth Mihály. Ism. Morvay Győző 518

történeti irodalom. 519 közelebbi megvilágítása s mivel az egyöntetű jellemrajzhoz kielégítő oknyomozott anyag állott rendelkezésére. Mint kutató az egyes életállomások helyéről s az ott még élő személyektől, és iratokból merített hiteles adatokkal fölszerelve Horváth személyiségét a legszabatosabban tudja szemlélődésünk és képzeletünk elé varázsolni. Ezeken a kétségtelenül hitelesen előállított tényeken felül genetikusan is járt el, a mennyiben Horváth személyiségének éles kidomborításában, az érdeklődés állandó központjába helyezésében mint a korhatás eredményeül tudja alakját megrajzolni. így alkotva, Horváthot akár ifjú korában, akár a szabadságharcz idejében, akár az emigratióban, mint korának gyermekét ismerjük meg. E mellett a lélektani elmélyedés és bírálat, melyet főleg életének legsúlyosabb, de legérdekesebb korában is, az emigratio alatt és után kifejt, mind politikai, mind kultúrtörténeti munkásságának jellegző vonást kölcsönöz, és még a kényesebb kívánalmakat is kielégíti. Kultúrtörténeti életünk egyik sorsdöntő korszakában Horváth Mihály nemzeti eszméink activ hordozója volt. Ezt Márki Sándor objectiv éllel, világos színezettel és nagy meglátással tudta ecsetelni. Hogyha Carlyle szerint a történet nem egyéb, mint biographiák sorozata, akkor a biographiák tömegének kellene megadnia a kimerítő, valóságos nagy világ-, nemzeti és néptörténeteket. Már Horváth Mihály panaszkodik, mily kevés életrajzzal rendelkezik a magyarok történetírása s hogy erre mily kevés súlyt helyeztek történetíróink. Az életrajzok bősége újabb és egyénibb megvilágításba helyezhet egyes nagy korszakokat, ezek megértéséhez intimebb vonásokat kölcsönöz. Ezzel Márki Sándor elsőrangú műve elválaszthatatlanul beleékelődött a negyvennyolczas szabadságharcz és az utána következő emigratio történetének eddig még teljesen meg nem ácsolt keretébe. S valóban könyvében e korszak elbeszélése nemcsak tartósan lebilincsel, hanem sok homályos eseményre vet földerítő világosságot. Annál inkább élvezzük ezt, mert az író színobjectivitással dolgozik, tárgyi elfogultsága alig szembeötlő, meg a személye teljesen háttérbe szorul s hogyha mint töiténeti bíró lép elő, maga mellett füUoroltatja Horváth korabeli és későbbi ítélőit. (Kossuth L., Görgey, Ludwigh, Klapka, Salamon F.) Márki Sándor könyve, megjelenése után, mintha magasabb szárnylendülésre kapott volna, midőn a Századok két czikkében Horváth kulturális becscsel bíró munkásságát kiegészíti. Itt már a panegyris magaslatára emelkedik. Egész munkájában segítik őt kiforrottan folyékony nyelve és egyszerű stílusa. A magyarországi 350-nél több Horváthcsaládból nehéz akár csak egynek is leszármazótábláját tagról