Századok – 1918
Értekezések - HOLUB JÓZSEF: Az 1522-ik országgyűlés és törvényczikkei 495
500 HOLUB JÓZSEF. Ezzel a diéta legfontosabb tárgyát, az első lépést a külföldi segítség ügyében, elintézték. Nem kevésbbé fontos volt azonban az itthoni teljes erőkifejtés fokozásának előmozdítása és ellenőrzése. Az 1521-iki súlyos veszteségek hatása alatt fellobbanó magábaszállással az Erzsébet-napi országgyűlés — mint említettük — bőven megszavazott különféle adókat és segélyeket, belátva, hogy »creverunt pericula, creverunt et necessitates« (1521 : XVII. t.-cz.), de az első lelkesedés lecsillapultával mindenki csak azt nézte, mikép bújhatna ki kötelességeinek teljesítése alól. így azután a legtöbb megyében alig folyt be valami a sokféle adóból.1 Most tehát, a mikor ennek súlyos következményeit megtárgyalták, újra kimondották, hogy szeptember i-ig hajtsák be és szolgáltassák át jószágvesztés terhe alatt a vármegyei rovók a kincstartóknak az 1521-ben megszavazott egyforintos adót ; a rovók megyéjüknek tartoznak számadással, a kincstartók pedig az országnak. (V. ö. 1521. évi XXI., XXII., XXIII. t.-cz.) Védekezni próbáltak azon nagyon elharapódzott visszaélés ellen is,2 a mi sok helyt megtörtént, hogy t. i. a rovók összejátszottak az adókötelesekkel s ezek alig fizettek valamit adó fejében. Ezt meggátolandó, elrendelték, hogy miután a rovók beszolgáltatták a kincstartók kezéhez a beszedett _adókat s elszámoltak, a vármegye közönsége válaszszon néhány megbízható nemest, a kik eskü alatt járják be a vármegyét és szigorú eskü alatt hallgatva ki jobbágyokat s más megbízható embereket, tudják meg, mennyire rúgott a kivetett adó, beszedték-e azt rendesen, nem engedtek-e el valakinek belőle kedvezésből vagy más meg nem engedett módon s tapasztalataikról lelkiismeretesen számoljanak be a vármegyének. Minthogy pedig több vármegye a rovóit küldte ki a diétára, ezeknek jószágvesztés terhe alatt hagyták meg, hogy a kinél közülük ilyen természetű pénz van, azonnal adja át a kincstartóknak. (II.) Az adóügyek rendezése után a szükséges haderő előteremtése foglalkoztatta az országgyűlést. 1521-iki eredményes hadjárata után ugyan nem Buda várának megvívására indult Szulejmán, a mint azt a Keletről érkezett tudósítá-1 »Subsidium namque in generali conventu regnicolarum pro festő beate Elizabeth vidue proxime preterito de regio edicto celebrato ad regni defensionem oblatum in plerisque comitatibus nondum est exolutum . . .« — írja Báthori Abaúj vármegyének 1522 aug. 28. (Szabó D. : i. m. 188. 1.) 2 Érdekes példáját lásd Fraknói : i. m. 436. 1.
